2008. június 18. | déka
Meghalt a kortárs jazz-szcéna egyik kiemelkedő alakja, a svéd zongorista-zeneszerző, a róla elnevezett trió vezetője, az, aki tudott keveset is játszani, az, aki még a keveset is nagyon jól tolta. Esbjörn Svensson, aki csak negyvennégy éves volt, nincs köztünk többé.
A hétvégén történt, hogy a szenvedélyes búvár Svensson egy egyesület tagjaként merülni készült a Stockholm-közeli kis szigeten, Värmdö-nél. Nem tudni hogyan, de Svensson súlyos sérüléseket szenvedett, és a búváregyesület vezetője talált rá a vízfenéken. Az újjáélesztés sajnos nem sikerült, a rendőrség vizsgálja az ügyet.
A Svéd Jazz Társaság elnöke Svensson halálhírét hallva szinte sokkot kapott, és a nívós jazz rajongóinak ezrei szomorkodnak a tragédia miatt. Pat Metheny – több művésszel egyetemben – nyilvánosan fejezte ki együttérzését az itt hagyott feleségnek és Svensson két gyermekének. A zseniális zeneszerző sok ifjú fant szerzett a műfajnak, áttörve annak korlátait, számos kortárs, etno, klasszikus, mi több, rock és funk elemet beépítve.
Üdítő koncertjeiken nem ritkán alkalmazott meglepő húzásokat, mint pl. a zongorahúrok kézzel történő pengetése, vagy a bőgőre kötött effektezett torzító. Ráadásul Svensson triója most készült el tizenkettedik lemezével. A „Leukocyte”-tal a billentyűs állítólag nagyon elégedett volt, szeptembertől mi is megtudhatjuk, mi lett a végeredmény.
Ő és triója voltak az első európai arcok, akiket a híres amerikai DownBeat jazzmagazin címlapjára tettek, emellett számos elismerésben és közönségsikerben is részesültek ’99-es „From Gagarin's Point of View" c. áttörő lemezük óta, de Svenssont már ’95-ben, és a következő évben is az év jazzistájának választották Svédországban. A vájt fülű közönség és a zúzósabb muzsika kedvelői is szerették, tisztelték szerénységéért és zenéjének harmóniájáért, a trió menedzsere – aki a halálhírt bejelentette - Burkhard Hopper szerint Svensson alkotásait titokzatosság lengte be, és egészen egyedi egyensúlyban volt zenésztársaival (Dan Berglund bőgő és Magnus Öström dob).
Kevés olyan bandát látni manapság, mint az ő triója, úgy zeneiségben, mint kreativitásban, humorban és a zenészek közötti tökéletes összhangban. Sajnáljuk, hogy elment. Gyönyörű dallamai, betaláló ötletei és még az örökké görnyedt ülése is a zongoránál rettentően fognak hiányozni.
déka