2008. március 4. | Sári Júlia
Februárban ünnepelte kereken negyvenedik születésnapját a rocktörténet egyik legsokoldalúbb rockbandája, a Grammy-díjas brit Jethro Tull. Az 1960-as években alakult zenekart a frontember, Ian Anderson sajátos éneklési stílusa, páratlan fuvolajátéka és a szokatlan, meglehetősen összetett dalszerkesztés jellemzi, arról nem is beszélve, hogy stílus-skálájuk a heavy és progresszív rocktól a blueson és a jazzen át egészen a klasszikus, illetve a kelta zenéig terjed. A jubileumot hatalmas turnéval ünneplik a még mindig fitt art-rockerek.
„Too old to rock, too young to die” – énekelte a skóciai születésű Ian Anderson 1976-ban, akkor még mindössze huszonkilenc évesen. Talán nem is feltételezte volna, hogy harminc évvel később, immáron a hatvanon is túl, még mindig nem öregszik ki hivatásából, s ugyanolyan alkotói hévvel és lelkesedéssel képes megtartani a rockzenében elfoglalt dicső helyét. A Jethro Tull ugyanis elsősorban neki köszönheti, hogy azzá vált, ami, vagyis egy negyven éve töretlenül sikeres, újra és újra megújuló, alkotói és személyi hullámvölgyek, botrányok nélküli zenekarrá, egy élő rocklegendává. A számok szinte mindegyikét Anderson írta és hangszerelte, ő felelős az egyedi, mindig meglepő színpadi showért (általában udvari bolondnak öltözve, fél lábon szökdelve fújja fuvoláját, de megesett már az is, hogy a nagy antré keretében egy koporsóból kelt ki), énekével és fuvolajátékával pedig valami páratlan jelleget kölcsönöz zenéjüknek. Ezen kívül Anderson széleskörű zenei érdeklődésének köszönhető az is, hogy olyan pazar Bach-feldolgozásokkal és egyéb klasszikus zenei adaptációkkal gazdagodott a rocktörténet, amelyekből bizony egy-egy tépős gitárszóló sem hiányzik. A hatalmas mennyiségű kreatív energia, amely mindig is sugárzott a Jethro Tull zenei sokszínűségéből és aktivitásából, elsősorban annak köszönhető, hogy ők talán az egyetlen olyan rockbanda a hőskorszakból, akik sosem drogoztak, hogy a tudatmódosító szerek ne pusztítsák bennük az alkotói készségeket.
Most a negyven évet egy óriási turnéval koronázzák meg az Egyesült Királyságon belül, méghozzá olyan különleges showelemekkel kiegészítve az amúgy sem mindennapi koncerteket, mint egy különleges lézershow, egy aranyozott testű férfiakból, illetve kínai akrobatákból és tűzdobálókból álló tánckar fellépése, egy hatvan láb magas, felfújható fuvola-fallosz a színpadon, s végül helyszíni prosztata-vizsgálat a szerencsés tombola-nyerteseknek. Legalábbis ha hihetünk Ian Anderson bizalmas (de leginkább szarkasztikus) vallomásának, amelyet egy blogbejegyzésben tett, kiegészítve a hatásvadász elemeket némi diszkrét nosztalgiával, közös, boldog emlékekkel és szerető légkörrel. Az áprilisban induló, huszonkilenc koncertből álló, apró angliai és skóciai városokba is ellátogató turnén legfőképp első három albumuk, a „This Was”, a „Stand Up” és a „Benefit” nagy slágereit fogják játszani, de bizonyára nem hagynak ki olyan legendás dalokat sem, mint az „Aqualung”, a „Heavy Horses” vagy a „Minstrel in the Gallery”. És bár minket még mindig elválaszt egy óceán Nagy-Britanniától, a nyár folyamán közelebbi helyszínekre is ellátogat a Jethro Tull, mint például Németországba, Csehországba és Olaszországba. Így nem kell olyan messzire menniük azoknak, akik tanúi szeretnének lenni a negyven éves, élő rocklegendák rendületlen, lüktető erejének. A turné mottója pedig akár hangozhatna így is: „Never too old to rock!”
Forrás: jethrotull.com
Sári Juli