2005. szeptember 3.

Az augusztusi győztes - EFFETA

A MyMusic oldalon leadott szavaztok alapján augusztusban az Effeta zenekar nyerte a hónap zenekara címet. Gratulálunk nekik! Nyereményük harmincezer forintnyi stúdióidő.

A SHUFFLE BEAT TITKOS EREJE | Az EFFETA zenei produkció vezetőjének, Horváth Attilának már a személyisége is azt a szokatlan nyitottságot és közvetlenséget tükrözi, amely a mára megtalált zenei stílusukban is összetéveszthetetlenül egyedi, és különleges. Kötetlenül beszélgettünk a zené(jük)ről, a ritmusképletek, szövegek mögött meghúzódó gondolatiságról, tudatosságról, a zenekar legújabb albumáról, a nemrég debütált első videóklipjükről, és természetesen múltról-jövőről.

„Nyílj meg, láss másként!”
Önmaguk, és világlátásuk kifejezése, az együttzenélés öröme hívta életre még gimnazista korukban az ős-Effetát 1985 augusztusában. Fél évvel később beneveztek az AORTA Tehetségkutató Fesztiválra, ahol bejutottak a budapesti döntőbe.

- A nyolcvanas évek közepén hárman alakítottunk egy zenekart EFFETA néven. Mi egy nagyon jó szellemi közösségben nőttünk fel, sokat filozofáltunk, beszélgettünk az élet nagy dolgairól, művészetekről, kultúráról, életcélokról. Akkoriban amolyan „csapd le csacsis” fíling volt, évekig épültek házak, meg kapcsolatok. Teljesen más környezetben, és pont egy elég komoly társadalmi, erkölcsi váltásidőszakban lettünk felnőttek. Minden megváltozott, de a gondolatiságunk ma is abból a közegből táplálkozik, bár a szövegeink nem egy társadalmi lenyomatok, mégis van egyfajta keserédesség bennük. Az AORTA tehetségkutatón elért siker igazolta, jó úton vagyunk, de tudtuk, hogy még nagyon az elején. Volt hét-nyolc koncertünk, aztán nem feloszlottunk, hanem mindenkit elvittek katonának, megnősültünk. Éreztük ugyan, hogy mindez hihetetlenül jó volt, de nem vettük komolyan az egészet.

„Félálom, Álom…”
Az EFFETA 2000-ben alakult meg ismét. Tizenkét év kihagyást követően egy kerti partin döntötték el, hogy elkezdenek újra zenélni. Próbák, fellépések, demófelvételek. Megnyerték a Legyen neked könnyű Tehetségkutató Fesztivált, 2002. tavaszán megjelent Félálom című albumuk. Egy évre rá az Álom. Zenei, művészeti fesztiválok sora, Az év felfedezettje díj Vásárosnaményban. És folyamatos útkeresés.

- Mi történt 2000-ben?
- Azon a nyáron egyszer csak feltettük a kérdést, mi lenne, ha elkezdenénk újra zenélni. Csak úgy. Addig mindannyian a saját életünket éltük. Fél év után változott ez meg, amikor elővettük a régi dalokat. Persze nekünk is volt egy időszakunk, ahogy mindenkinél, aki elkezd zenekart szervezni, hogy valami alternatívos megfoghatatlant játszik. Keresi a helyét, és ha nem jönnek a sikerek, vagy a meghatározó nagyon erős hatások, akkor marad annál a vonalnál. Az első dalainkon, stílusjegyeinken pont ezt lehet felfedezni, de nem akartunk ebben leragadni. Az eltelt évek alatt sokkal érettebbek lettünk, jó szövegek, gondolatok jöttek. Elkészült a Félálom, és Budapesti klubokban koncerteztünk. De mivel mi minden egyes korszakunkat, megnyilvánulásunkat komolyan vettük, ezért terveztünk grafikát a borítóhoz, és annak ellenére, hogy demóanyagnak készült, mint egy hat számos stúdiófelvétel CD jelent meg. Mi nagyon hittünk ebben, és erős „marketinggel” házaltunk kiadóknál. Az anyag felkeltette a Hungaroton érdeklődését, akik írtak is egy szándéknyilatkozatot, hogy kiadják a következő lemezünket.

- Ez végül nem egészen így alakult…
- Utóbb derült ki, de nekikezdtünk a stúdiómunkának, természetesen saját költségen, és felvettük az Álom című albumunkat. Mire odavittük a 12 dalt, azt mondták, ez nem kellőképpen populáris, és nem rádióbarát. Kiadtuk mi magunk, a terjesztést Böszörményi Gergőék, a Periferic Records vállalta. Így utólag visszanézve azért látszik, hogy hiányzik belőle a koncepció, nem egy komplex egész, de abban a háromnegyed évben nagyot változott a csapat egész karaktere, zenei világa. Még billentyűssel kezdtük a felvételeket, és mire kész lett a lemez még egy dallal kiegészítve, addigra helyette két trombitásunk lett. És az a meglepő dolog történt, hogy egy-két dalt a Magyar Rádió is játszott, például a Citromot, slágerlistára is került, illetve egy évre rá a Budapest Rádióban pedig Rónai Egon az Unom már című dalt játszotta.

- A fellépéseket mennyire tartottátok továbbra is fontosnak a stúdiómunka mellett?
- 2004-ben folyamatosan koncerteztünk. Az volt az érdekes, hogy az Álom kissé még mindig alteros jellege ellenére eljutottunk olyan fesztiválokra, mint a Művészetek Völgye, a Tokaj-Hegyalja Fesztivál, vagy a helyi lelkes szervezőknek köszönhetően a vásárosnaményi nagy koncertünk, ahol már négyszáz ember előtt játszottunk. Ekkor még mindig zajlott az útkeresés, és a közönség „nyomására” szép lassan rájöttünk, hogy a bulik nagy részén akkor kezdenek beindulni, amikor pörgősebb, vidámabb dalok következnek, amire lehet táncolni, szórakozni. A lemez első dala, az Utolsó csók ilyen volt, amit utoljára is vettünk fel, vagy még az Őrült című szám is. Ezek még mindig alternatív, illetve rockosabb dalok, de már hasonlítanak kicsit a pogósabb, rock and rollosabb vonalhoz, mert a trombiták már egyre hangsúlyosabbak lettek. Nagyon sokat köszönhetünk Borsai Leventének, akinél a lemez utolsó két számát csináltuk. Ő azt mondta, hogy van egyfajta saját stílusunk, de kellene venni egy nagy levegőt, és profi módon folytatni.

„…Ébredés, a shuffle beat és a tuktaratta”
A zenekar legújabb albuma tavaly augusztus 10-én jelent meg, amelyen már tetten érhető a különleges hangzású shuffle beat megszületése. Bemutatkoztak a Sziget Talentum színpadán, első helyet értek el a Roxiget Tehetségkutató Fesztiválon, így a PUF előzenekaraként turnéztak. Idén májusban pedig elkészült az album első videóklipje a Szervusz babám című dalból.

- Kerestünk egy profi stúdiót, ami a HSB Stúdió lett. Regenye Zoli zenei producer hihetetlen energiát, és időt áldozott az Ébredés című lemezünkbe, amely a Warner Music gondozásában jelent meg. Hét hónapig dolgoztunk rajta, és a végeredmény minőségileg bármelyik európai, de tengerentúli stúdióban is megállná a helyét. Minden egyes hang és hangszer a helyén szól, ott és akkor, olyan tartományban, amilyennek meg kell szólalnia. Azért is köszönetet kell mondanunk, mert a munka során megfejtette a belső elképzeléseinket. Kívülről látott bele, később azt mondta viccesen, ez tuktaratta zene, mert a négy-negyed negyedik ütemének van egy furcsa vége, mégpedig triolás ritmusban. Ezért van a végén olyan tuktaratta hangzása az egésznek.

- Mégis, mitől annyira egyedi ez a shuffle beat?
- Nagyon sok zenei élményből táplálkozik ez a zene, de nem lehetne egyértelműen ráhúzni sem a swinget, sem a bluest, sem a rock and rollt, sem a rockot. A gyanútlan hallgató még azt is érezheti, mintha ska lenne. Sok-sok alkotóelemből, érdekes élményből született valami új, nagyon modern és vidám tánczene. Mégpedig azért modern, mert nem egy már meglévőnek az újraélesztése. Ilyen nincs, senki nem csinál(t) ilyet, mert annyira kicsavart és meghökkentő, hogy már „abnormális”. A zenekar tagjai mind nagyon képzett emberek zeneileg, és nagyon tehetségesek. A fiatal trombitás ikrek, Ádám Csaba, és Ádám János komoly zenei háttérrel rendelkeznek, ugyanez vonatkozik a basszusgitárosunkra Bártfai Gáborra, az énekes-vokalistánkra Kardos Katalinra, a dobosunk,Varga Norbert!!!!! hihetetlen precíz. A mi őrült zenei elképzeléseinket ők tökéletesen meg tudják valósítani.

- Hogy néz ki nálatok az alkotó folyamat?
- A szöveget és a zenét ketten írjuk Márton István barátommal (ének, szólógitár). Sokan zongorával készítenek harmóniákat, és zenéket, nálunk ez az elejétől fogva a gitáralap. Ellentétesen dolgozunk, nála előbb megvan a szöveg, és utána írja rá a zenét, én épp fordítva működöm. A szólórészek nagy része trombitára épül, és nemcsak a ritmusképletektől, hanem a hangszereléstől is megvan ez a fajta különlegessége. A szövegvilág azért fontos, mert a dalok érzéseket, gondolatokat közvetítenek. A zenénk érdekességét pedig épp a komoly, igényes szövegek, és a vidám zene kontrasztja adja. Ennél a lemeznél már tudatos koncepció alapján dolgoztunk, ezért teljesen egységes, végig pörgős, nem nagyon engedi el az embert.

- Az első videókliphez miért éppen a Szervusz babámra esett a választásotok?
- Egyrészt feltettük a kérdést a honlapunkon a fórumban, és ezt javasolták a legtöbben, másrészt a rendező, Mázló Imre, és a klip zenei producere is erre a dalra gondolt. Ez egy nagyon mai dal, a kapcsolatokról, azok felszínességéről szól, arról, hogy illúziókba ringatjuk magunkat. Tulajdonképpen mi már készítettünk egyszer egy videóklipet, de az a fiók mélyén maradt. Ez az első klipünk, ami megállja a helyét, pont olyan, amilyen a zenénk. Szokatlan vágástechnikák, rövid snittek, és ettől nagyon pörgős. Az is koncepciós cél volt, hogy a sztori kedvéért többször meg kelljen nézni. Azt mondtuk, had szóljon, borzasztó nagy kísérlet, amiben benne van a titokzatossága, szépsége, izgalma. Egy egész komoly stáb dolgozott a klipen, szakemberek, sminkesek, fodrászok, közel száz statisztával részt vett benne. De ma már van mögöttünk egy olyan csapat, akik a profizmusukkal segítik az EFFETA zenei produkciót, és a támogatóink lettek, a Budapest Rádió, és az Exit Magazin, Suzuki Center, mellénk áltak. Mindenkinek, aki segített, és ma is segít és egyengeti az utunkat, nagyon hálásak vagyunk, mert időt és energiát nem kímélve végzi a dolgát.
Ezt nem lehet elvárni, csak megköszönni.

- A klipben Nagy Feró is feltűnik. Honnan az ismeretség?
- Mi már régóta kedveljük őt, és a rendező megkérdezte, tegyünk-e a klipbe egy ismert arcot? Ha már nem imidzs klip, akkor legyen olyasvalaki benne, akit mindenki ismer. Ő ezt vállalta, és igazán alázatos szerepet vállalt mellék, de mégis meghatározó szereplőként. Utána össze is barátkoztunk, sok jó tanáccsal látott el bennünket, egy nagyon jó emberrel tudtunk együttdolgozni. Hálásak vagyunk Ferónak.

- Az elmúlt hat év mindegyike nagyon sűrű volt. Mit gondoltok, ilyen lesz a következő?
- Sok zenekarral dolgozom együtt, vagy látom a munkájukat, hogy merre tartanak, és egyrészt az elképzelés hiánya nagyon meghatározó, illetve pont a következetes cél hiányzik sokszor. Én ezt megértem, mert visszagondolva, ha huszonévesen folytatjuk, amikor még nem vettük túl komolyan, azt hiszem, mára kiégtünk volna. Az igazi időszámításunkat 2005-től számítjuk, és most azt mondjuk, hogy látszat szerint felelőtlenül, nagyon bohém módon kezeljük a dolgokat, és kísérletezünk, de nagyon tudatosan megengedhetjük magunknak, hogy bármit kipróbáljunk a zenében, és a saját utunkat járjuk. Úgy tűnik, hogy jó a fogadtatás a környező országokból is, kapunk visszajelzéseket külföldről. Valószínűleg a jövő év elején egy 9-10 állomásos turnéra megyünk Mexikóba, ez a lemez végképp izgalmas lehet abban a kultúrában. Reményeink szerint szintén jövőre nekikezdünk a következő albumunknak. Sok munka van ebben, és biztosak vagyunk benne, hogy ez mind be fog érni. Ez nem lehet cél, a cél az, hogy mindannyian jól érezzük magunkat a minél jobb koncerteken, a próbákon, és megtarthassuk ezt a szellemet. Tele vagyunk energiával, szöveg és zenei ötletekkel, ami még okozhat meglepetéseket.