Hozzászólások » MyMusic » Bárpult » Rockzenét az iskolákba!
Témakörök
Hirdetés
Rockzenét az iskolákba!
| Füles | 2004. okt.. 31. 13:09 | 3 |
 Rockzenét az iskolákba !Sziasztok ! Mi mindent Nyugatról próbálunk átvenni, legyen az az üzleti élet, vagy az életmód, vagy akár a filmmûvészet.Amit írtatok , valóban hiányzik a mi életünkbõl.Énekórán Kodályt, Bartókot ,Liszt Ferencet tanultunk, s ez így van jól.Viszont amikor a "Nyugati " zenei stílusok elsõbbségét nem tudom elvitatni, akkor eszembe jut hogy pl. Angliában a zenei alapoktatás része egy Dee Purple nevû rockzenekar anyagainak elemzése is. Így persze könnyû jó zenészeket neveni! Egyetértek a felvetéssel! Papp Attila a Cs.Í.T. zenekarból |
||
| rluke | 2004. okt.. 9. 12:10 | 2 |
| biztos ez kell? Nagyon szép amit írtál. Egy-két gondolat, ami csak úgy eszembe jutott róla: Nem ugyanúgy utálná az a diák az ének órát, aki mondjuk metált hallgat, vagy ne adj isten drum&bass-t? Vagy milyen alapon próbálnád bevezetni a rockot, mint kötelezõ tananyagot? Félreértés ne essék, én is a rock zenét tartom mindenek felett, de lehet hogy ez nem így alakult volna, ha ezt kötelezõen elõírt tananyag gyanánt táplálták volna a fejembe. Még mindig értelmesebb azt az õskövületnek ható klasszikust tanítani (ami akármennyire is fáj, de a zene alapját képezi), mint hogy önkényesen egy stílust kiragadunk a ma futó több száz közül. persze ez csak az én véleményem. |
||
| papirszobrasz | 2004. okt.. 6. 17:47 | 1 |
| Rockzenét az iskolákba! Mindannyiunk életében fontos helyet foglal el a zene. A gyerekek esetében ez az állítás még inkább igaz, hiszen sokan közülük ezzel a mûvészettel összekötve képzelik el a jövõjüket. Tíz közül legalább kilenc sztár akar lenni, jó részük zenei pályán. Ha viszont kedvenc tantárgyaikról kérdeznénk õket, kevesen választanák az ének zenét, s ezek többsége is csak azért, mert ettõl nem tartanak. Ennek az abszurd állapotnak az az oka, hogy más zenét szeretnek, más zenét hallgatnak, mint amit az iskolában tanítanak nekik. Zenetanárok felmérése szerint az embereknek mindössze l %-át érdekli a klasszikus mûfaj. Milyen alapon biztosítanak tehát elõjogokat a komolyzenének az oktatásban és a kultúrpolitikában? Mi köze a demokráciához annak, hogy egy kis létszámú csoport próbálja rákényszeríteni ízlését, értékítéletét a társadalomra? A mûvészetek alakulását, fejlõdését nem kritikusok, esztéták, filozófusok szabták meg -még csak nem is a mûvészek-, hanem az emberek igényei, és az ezek kielégítésére rendelkezésre álló technikai lehetõségek. A klasszikus zene háttérbe szorulása nem mûveltségi probléma, hiszen egyre több az iskolázott, diplomás ember. Térben és idõben is megnõttek az igények a zenével szemben, amelyeknek ez a mûfaj nem tudott eleget tenni, megnõttek a lehetõségek, amelyeket nem volt képes kihasználni. Nem erre a célra jött létre az ipari forradalom idején, amely megteremtette kialakulásának feltételeit. Egy szûk réteg (vagyonos polgárság, nemesség) igényeinek kiszolgálására született meg, soha nem volt egyetemes sem földrajzi, sem társadalmi, sem zenei értelemben. Kötöttségei miatt nem tudta integrálni Európa perifériáin élõ, vagy nem európai népek zenéit (latin zene, néger zene, stb.), képtelen volt élni késõbb kifejlesztett, vagy elterjedt hangszerek (ütõ-, elektromos hangszerek, gitár, szaxofon, stb.) által nyújtott új lehetõségekkel. Mûvelõinek tevékenysége vagy l00 éve interpretálásra szorítkozik, azok lettek a sztárok (karmesterek, énekes és hangszeres szólisták), akik a komolyzene termékeny idõszakában epizodistáknak számítottak. Ilyen intervallum soha nem volt a mûfaj történetében. Valójában ez nem is intervallum, hanem végleges állapot. A klasszikus zene alkotóereje megmásíthatatlanul kiapadt, szerepe a jövõben a hagyományõrzés. Ne tévesszen meg senkit az, hogy idõközben intézményes jelleget öltött, hogy kiváltságos helyzetet élvez az oktatásban és a mûvészetpolitikában, hogy ismérveit rendszerbe foglalták, amelyet hívei valóságos (s ezen a téren kizárólagos) tudománynak tartanak. Számos olyan rendszer létezett már ezen a világon, melyet biztos alapon állónak hittek, a körülmények változása mégis pillanatok alatt lerombolta õket. Az osztály alapon létrejött mûfajok (ideértve a színházat, az önálló költészetet, stb. is ) nem képesek a demokratikus követelményeknek eleget tenni. Egyetlen mûfaj van, amely megfelel mindazoknak az elvárásoknak, amelyeket a zenével szemben támasztunk. Ebbõl következik, hogy az ének-zene megújításának is egyetlen útja van: a tárgy oktatását a rockzenére kell alapozni. Erre az útra pedig mielõbb rá kell lépnünk, mert ezt most még elsõként tehetjük meg, s az elsõségbõl mindig hasznot lehet kovácsolni. |
||
