2008. április 3. | -nm-

Visszavágnak az egykori sztárok

Blondie, Meat Loaf, Def Leppard, The Stranglers – a legtöbben múltidőben beszélnek ezekről a megtépázott hírnevű, szebb napokat látott, vagy csak simán feloszlott együttesekről. Ennek most lehet, hogy vége, ugyanis az egyhónapos (!) Summer Pops nevű liverpooli fesztivál szervezői ltökélték, hogy feltámasztja azokat a legendákat, akik több mint negyed százada voltak fénykorukban.

A sok klónozott popsztár közt nehéz elhinni, hogy valaha lényegében egy énekesnőre volt szó szerint ráizgulva a fél világ. Ő volt Debbie Harry, a Blondies frondembere, és nagyon szőke hajának hála névadója. A réveteg tekintetű szexikon fátyolos hangjával olyan slágerekkel vadította a közönséget (ez a hetvenes évek végén a punkokat, később a diszkósokat jelentette), mint a reagge-s lötyögős Tide is High, a Hearts of Glass, amit mindenki ismer, vagy az Atomic, amelynek feldolgozása a Trainspotting párhuzamosan szexelős kulcsjelenetében is szerepet kapott.

A Blondie a kilencvenes évek végén egy albumnyi öreges rock kedvéért újra összeállt (No Exit, ami mellesleg egész nagy siker lett, és ami még meglepőbb, a számok is rendben voltak). Négy évvel később a Curse Of Blondie című lemezt teljes érdektelenség fogadta (Debbie vakolatnyi sminkben és rengeteg Photoshop-munka árán jelent meg a lemezborítón), így a bandáról nem sokat lehet azóta hallani. Most azonban egy napon lépnek fel a liverpooli Summer Pops fesztiválon a szintén legendás angol The Stranglers nevű bandával, amely szexi énekes helyett brutális basszushangzással tett rendet, és egyébként szintén a punkot hagyta ott a diszkós pop kedvéért (Always The Sun című ’86-os slágerük valamiért a magyar bevásárlóközpontok mindenkori kedvence).

Mindenképpen meg kell említenünk még az öregsulis hevimetál dinoszauruszait, a Def Leppardot, akik ’77 óta (!) a műfaj elkötezettjei. Bár a banda él és aktív, tény, hogy 2002 óta csak bestof-albumokban és feldolgozásokban utaznak; új lemezük áprilisban jön, a nyári koncert gerince nyilván ez lesz. Végül pedig ide kívánkozik Meat Loaf neve, a szirupos és monumentális rock királya, aki a mindenféle rekordokat azóta is döntögető Bat Out Of Hell albummal csinálta meg a szerencséjét ’77-ben. A magyar közönség főleg az album második részén található, I'd Do Anything for Love (But I Won't Do That) című dal kapcsán ismerheti; hogy mit nem tesz meg Meat a szerelemért, az nem derül ki, pedig a szám tizenkét perces. (Fiatalabbaknak csak annyit: ő játszotta a kövér-csöcsös csávót, Robert Paulsent a Harcosok Klubjában.)

-nm-

Forrás: nme.com