Finoman szólva nem vagyunk elkényeztetve kortárs összművészeti műsorokkal. A legutolsó értelmes próbálkozás talán a királyi tévé 72 Óra című műsora volt az ezredforduló környékén, az akkor még kevéssé ismert Till Attila vezetésével; ennek utódja volt a TV2-féle tematikus Propaganda, szintén Tillával és hasonló lendülettel. Azóta valahogy senki nem akar erről a témáról megszólalni a közszolgálati adók éjszakai műsorsávján kívül, főleg úgy, hogy a nézőt is megpróbálja bevonni.

 

Ezen a helyzeten szeretne változtatni a magyar Music Television Pixel című műsorának stábja, amely január 14-e óta ötperces blokkokban villantja fel – a klipszerű képi világnak hála szó szerint - a kortárs magyar művészvilág egy-egy jelenségét, kiállítását, alkotóját. Szóval bármit, amit éppen fontosnak és aktuálisnak éreznek.  A lényeg az, hogy – szerencsére – láthatóan nem ragaszkodnak a kánonhoz és a magasművészet dogmáihoz, csak az újszerűséghez, ötletességhez, kreativitáshoz. Lesz tehát szó mindenről, az utcán, illegalitásban alkotó művészektől a felkapott galériák és múzeumok ingyenborgőzös világáig. -Egyfajta kulturális hiradóklip – mondja a Felhajtás című valóságshow-ból ismert Csépai Gábor műsorvezető. -A vicces, figyelemkeltő képek bemutatásán van a hangsúly, ezért az én szerepem inkább az érdeklődés felkeltése; nem az, hogy hosszadalmas és unalmas interjúkat készítsek a művészekkel.

 

Gábor egyébként színész, mc és videóművészettel is foglalkozik, de a képzőművészettel való kapcsolata a legrégebbi. -Eredetileg is ez érdekelt, rajzoltam, festettem, felvételiztem. Nagyon ügyesnek tartottak, de végül megadtam magam, nem voltak elég jók a jegyeim. Egyébként drámatagozatos gimibe jártam, ahol volt egy nagyon jó tanárunk, aki mindenre megtanított. Ő úgy mondta: komplex humán műveltség. A színházhoz pedig nagyon sok művészeti dolog kell, díszletek, kellékek, amikről mi gondoskodtunk. Így az osztálytársaim voltak az első képzőművész-ismerőseim. És Resánszky Mária festőművész, akitől nagyon sokat tanultam. De a művészet ezzel együtt sem oktatási kérdés számomra, hanem életforma.

 

A műsor egyelőre marad a képi alkotásoknál, de ha Gáboron múlik, lesz itt minden a mozgásművészettől kezdve a videoinstallációkon át az origamiig.

 

A műsort – akár naponta öt percben, akár vasárnaponként összesítve, fél órában – érdemes elcsípni. Nem fér bele és nem is vállalja, hogy maradéktalanul eligazít a kortárs magyar képzőművészet világában, egyszerű, de hatásos fogódzókat ad egy olyan világba, amelyben otthonosan mozogni eddig csak a beavatottak kiváltsága volt.

 

-nm-