2008. január 27. | Sári Júlia

Snétberger az auschwitzi megemlékezésen

Hatvankét éve, 1945. január 27-én szabadult fel a nemzeti szocializmus legborzalmasabb koncentrációs tábora, a Lengyelország területén lévő Auschwitz. Világszerte számos program keretében emlékeznek arra a 1,1-1,6 millió áldozatra, akik a táborban vesztették életüket a náci rezsim alatt. A német Baden-Württemberg megyei országgyűlés által szervezett emléknap egyik kiemelt eseménye pedig nem más, mint Snétberger Ferenc, a magyar jazzgitáros koncertje.

A Mannheimban szervezett emléknapon felolvasástól színi előadásokig a legkülönbözőbb programmal várják a szervezők azokat, akik valamilyen módon érintettek a náci rezsim által elkövetett borzalmakban, vagy mindössze együtt szeretnének emlékezni a történelem egyik legsötétebb korszakára. A programsorozatot záró esemény egyik hazai zenei büszkeségünk, az 1988 óta Németországban élő Snétberger Ferenc koncertje lesz, aki szinti, illetve roma gyökereivel maradéktalanul át tudja érezni az esemény történelmi jelentőségét és súlyát. A Németországban is rendkívül népszerű, Liszt Ferenc-díjas zenész koncertje a mannheimi Zsidó Emlékközpontban kerül megrendezésre.

Snétberger leginkáb improvizációs művészetéről és műfajokat átívelő zenéjéről ismert hazánkban és egész Európában, amelyet a roma zenei hagyományok, a brazil vagy az indiai zene, a flamenco vagy éppen a tango épp úgy inspirál, mint a klasszikus gitár és a jazz. A manapság divatos „világzene“ és etno-jazz – talán túlságosan is elterjedt, gyakran közhelyessé váló – műfajának Snétberger egy olyan egyedi hangzású, megismételhetetlen válfaját képviseli, amellyel nem véletlenül emelkedik ki világszerte a számos előadó közül, s amelynek hála Koreától Indián és Japánon át Európáig bárhol jár, hatalmas sikert arat.

Sári Júlia

Forrás: landtag-bw.de

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Comentario

karl boro	2008. jan.. 30.  16:27	1
azok kedvéért akik nem tudják hova tegyék ezt a helyet Auschwitz II. (Birkenau) az a tábor, melyet sok ember egyszerűen „Auschwitz”-nak hív. Ez volt az a hely, ahol több százezer embert fogva tartottak és több mint egymillió embert megöltek, többségben zsidókat. A nácik Auschwitzot 1940 áprilisában létesítették Heinrich Himmler irányításával, aki két náci szervezet főnöke volt, az egyik a náci gárda, a Schutzstaffel (SS), a másik a titkos rendőrség, a Gestapo. Az auschwitzi táborba eredetileg politikai foglyokat vittek a megszállt Lengyelországból és a németországi koncentrációs táborokból. A közeli Birkenauban (Brzezinka) létesített Auschwitz II. építése 1941 októberében kezdődött, majd a női részleg létesítését 1942 augusztusában kezdték meg. Birkenaunak négy gázkamrája volt, ezeket úgy tervezték, hogy zuhanyozókra hasonlítsanak, ezen kívül négy krematóriuma volt a holttestek elégetésére. Körülbelül 40 kisebb tábort létesítettek Auschwitz körül. Ezek kényszermunkatáborok voltak, melyeket együttesen Auschwitz III-ként ismernek. Az első Monowitzban épült fel, szülővárosaikból erőszakkal evakuált lengyeleket őriztek benne. A foglyokat az egész németek megszállta Európából vasúton szállították, naponta érkeztek szerelvények Auschwitzba. A táborba érkezőket három csoportra osztották. Egy csoport néhány órán belül a gázkamrába ment; ezeket az embereket Birkenauba küldték, ahol naponta több mint 20 000 embert lehetett elgázosítani. Birkenauban a nácik erre a célra a Zyklon B nevű rovarirtó készítményt használták, amely mérgező hidrogéncianid gázt tartalmazó granulátum volt. A foglyok másik részét rabszolgamunkára használták gyárakban, például a Kruppban és az I.G. Farbenben. Az auschwitzi komplexumban 405 000 dolgozó foglyot jegyeztek fel 1940 és 1945 között, ebből 340 000 elpusztult kivégzés, verés, éhezés és betegségek következtében. Néhány fogoly Oskar Schindler német gyáros segítségével túlélte a megpróbáltatásokat, aki mintegy 1000 lengyel zsidót mentett meg azzal, hogy kivitte őket Auschwitzból, hogy a gyáraiban dolgoztassa őket, először egy Krakkó melletti gyárába, majd egy másikba Brněnecben, amely ma Csehországban van. A harmadik csoport, főleg ikrek, törpék orvosi kísérletek címén a Josef Mengele-féle orvosok kezei közé kerültek, akiket másképpen „halál angyalainak” is hívtak. A táborok személyzetét részben foglyok adták, néhányukat kápónak és sonderkommandónak (krematóriumi munkások) választottak ki. Ezeknek a csoportoknak a tagjait ismétlődően megölték. A kápókat és sonderkommandókat az SS tagjai felügyelték, összesen 6000 SS-tag dolgozott Auschwitzban. 1943-tól ellenállási szervezetek alakultak a táborban. Ezek a szervezetek néhány fogolynak segítettek a szökésben; a szökevények hírt vittek a megsemmisítésről, arról, hogy a Magyarországról deportált zsidók százezreit megölték 1944. május és július között. 1944. októberben egy sonderkommandós csoport lerombolta Birkenauban az egyik gázkamrát. Őket és bűntársaikat, egy csoport nőt a Monowitz munkatáborból szintén a halálba küldték. Amikor a szovjet hadsereg felszabadította Auschwitzot 1945. január 27-én, 7600 elhagyott túlélőt találtak. Több mint 58 000 foglyot már evakuáltak és utolsó halálmenetre küldtek a nácik Németországba. Mivel a nácik igyekeztek megsemmisíteni az auschwitzi tömeggyilkosság bizonyítékait, az áldozatok számát lehetetlen pontosan rögzíteni. Az első kísérletek, hogy összeszámolják a halottakat, a bűnösök, elsősorban Rudolf Höß vallomásán alapultak, aki a halottak számát 2,5-3 millióban adta meg. Ezt a túlzó számot és egy még magasabb 4 millióst a szovjet és lengyel hatóságok használták, 4 millió szerepelt a hivatalos emléktáblán is. 1983-ban George Wellers francia tudós volt az első, aki náci deportálási adatokat használt fel az Auschwitzban megölt foglyok létszámának becslésére, ő 1,613 millió halottról beszél, ebből 1,44 millió zsidó, 146 000 lengyel. Nagyobb tanulmányt kezdett ugyanebben az időben Franciszek Piper, aki vasúti menetrendek adatait vetette össze a deportálások feljegyzéseivel, így 1,1 millió zsidó halottat, 140-150 000 lengyel áldozatot és 23 000 romát számolt. Ez a szám a jelenleg közel az összes kutató által elfogadott, ez szerepel a hivatalos emléktáblán is.

Teljes fórum