2010. november 7. | déka

Az Anti Fitness Club szétverte az X Faktor színpadát!

Nemcsak fizikai, de jelképes értelemben is szétverte az X-Faktort az Anti Fitness Club: a hazai Faktor eddigi legérdekesebb „sztárfellépőjeként", talán a műsor történetének is legizgalmasabb produkcióját nyújtották a srácok: Hernádi örökbecsű slágerének előadása után nem haboztak csendesen szétverni a színpadot.

A randalírozó, (Balázs terminológiájával élve) „harminckilós” kifestett fiatalokat, akik teljes lelkesedéssel ütötték-verték a becses hangszereket, a biztonságiak csak minden erejüket bevetve voltak képesek megfékezni. A sürgölődő securityből és a zsűri arcára kiült döbbenetből arra is következtethetnénk, hogy a show-elem váratlan volt, ám ki tudja?

Bár ahogy azt a sztárvendégektől megszoktuk, kissé playback ízűnek hatott a nóta, feldolgozásnak azonban egész színvonalasra sikeredett. Még a sűrűn biluxoló Hernádi (szelleme) is belibegett, hogy megidézze a Sohase mondd! sava-borsát egy-két pöffenetnyi nyílt szipkahasználattal, és legendásan jó lábainak villogtatásával. Nem esett túlzásba, jött, látott és győzött, aztán amilyen hirtelen érkezett, oly kecsesen el is tűnt.

Ezután, a záró akkordok felcsendülésével egy időben az énekes Molnár Tomi nekilátott a színpadi cucc fizimiskájának átrendezéséhez, s dinamikus mozdulatokkal kezdte csapkodni a gitárt az azt megszólaltató erősítőhöz.

Hogy mi indította erre őt, majd sorjában csatlakozó társait is, nem tudni pontosan. Annyi biztos, hogy jó muri volt, a döbbent csend után (amit természetesen a gerjedő gitárok kellemes alapzaja tett drámaiabbá) még Feró is felüvöltött, hogy „EZ AZ!!”   

A hangszergyepálásról Jimmy Hendrix azt mondta, hogy a gitár olyan, mint a nő, néha ütni kell, néha simogatni. A The Who-nak is, mint tudjuk, koncertzáró szokása volt a felszerelés szétzúzása, amit Pete Townshend Gustav Metzger önmegsemmisítő művészetről szóló elméletéhez kötött.

Az AFC esetében még várat magára a magyarázat: lehet gyártani az eladott lelkekről szóló cinikus elképzeléseket a megrendezett eseményekről és a marketingről, és előhúzhatjuk a jó öreg művészi tiltakozás kártyát is. Egyetlen egy tétel állja meg csak a helyét: hogy ma mindenki erről fog beszélni.

déka

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

Kommentar

justreal	2010. nov.. 8.  23:35	1
Kérhetném a tisztelt cikk szerzőjét, hogy a The Whot és Hendrixet ne hasonlítsuk össze ezzel a megrendezett média műbalhéval ?!

Teljes fórum