2018. augusztus 12.

Megvan a világ legjobb altatódal énekese

Sokat voltam, és még sokat leszek a Szigeten, mindig más és más élményekkel gazdagodom, de idén valami teljesen újra leltem a fesztivál zenei kínálatában. Rájöttem, hogy ha kisbaba lennék, anyukámon kívül kit szeretnék megkérni arra, hogy álomba ringasson. Vagy ha inszomniában szenvednék, kinek a zenéjével szűnnének meg egy perc alatt az alvásproblémáim. Félreértés ne essék, nem degradálni akarok, hiszen mostmár még nagyobb rajongója vagyok a zenésznek: hadd mutassam be Lana Del Rey-t, aki ámulatba ejtő hangjával a legmegnyugtatóbb, legkedvesebb, és leginkább álmokra hangoló énekesnő, akit valaha láttam-hallottam élőben!

Kezdjük azzal, hogy inkább reaktív voltam a művésznő munkásságával kapcsolatban. Vagyis sosem kerestem rá magamtól Lana Del Rey zenéire, nem néztem utána a hírekben, és a dalszövegeit sem fújom kívülről. De ha hallottam a számait, egytől egyig nagyon imádtam őket, és ha szembejött velem a médiában a fotója vagy videója, egy szexistennőnek tűnt. És elképesztően érzéki hangú őstehetségnek. Ezért úgy mentem a Szigetre is, hogy biztos szuper számai lesznek, meg minden férfit és érdekelt nőt elcsábít a fellépése alatt, de talán a hangja élőben mégse lesz olyan lenyűgöző.

Hát tévedtem. Mindenben. Lana Del Rey egy cuki, bájos kislány, vagy, ha szabad ilyet mondani, egy kislány testébe bújtatott, csodálatos hanggal megáldott plüssmackó. Legszívesebben megölelgettem volna, és megsimogatom a buksiját, hogy ügyes vagy, ne izgulj, imád téged mindenki, így tovább, csak add magad, hiszen minden szép és jó így. Fiatalka húszévesnek tűnt a színpadon mind a külseje, mind a viselkedése alapján. Utólag találtam a neten – bizony, mostmár proaktív vagyok! – hogy 33 éves! Nem látszik rajta.
Szóval Lana Del Rey, az amerikaiak egyik legtehetségesebb énekesnője, igazi szupersztár, másfél évtizede töretlenül felívelő karrierrel szerintem kifejezetten izgult a saját koncertje alatt. Végig a haját simítgatta, a ruhája szoknyarészét húzkodta, vagy épp a dekoltázsát takargatta. Időnként elfelejtette, hogy egy koncerten bizony a mikrofonba kell énekelni – hozzáteszem, ez sokszor megerősítette, hogy ő aztán biztosan minden egyes sort élőben énekel.

Mindenesetre tényleg nem találok szavakat a hangjára, ami a másfél órás fellépése alatt folyamatosan hibátlan, sőt, angyali volt. A megjelenése is: mindössze egy kis egyszerű ruha, egy visszafogottan szép combcsizma, és egy erősebb szemsmink alkotta a fellépő szettjét. És ez a kis ártatlan kislány csak énekelt, énekelt, néha egy-egy mondatot hozzáfűzött a dalaihoz, majd folytatta a dalolást. Tökéletesen ment neki állva, hanyatt fekve, hason fekve, könyökölve, hintázva, és sétálva is. Csak addig hagyta abba, míg lesétált a közönséghez, és jó pár percre átadta magát a rajongóinak, hogy csomó közös szelfivel boldogítsa az első sorokban ki tudja mióta várakozó, legfanatikusabb követőket.

Már féltünk is, hogy vissza se megy a színpadra, de szerencsére egy idő után újra felbandukolt, és folytatta. Én imádtam, nem mondom, hogy hú de nagyot buliztam, de teljesen kikapcsoltam, és gyakorlatilag végig libabőrben dülöngéltem végig a melankolikus, lassú számokat. Pár kevésbé rugalmas haver körülbelül ötpercenként ismételte, hogy érfelvágósak a dalok. A legutolsó számra aztán mégis mindenki felébredt, elsősorban Lana, és egy egészen bulis zenével búcsúzott. Akkorra lazult be, és engedte el a stresszelést. Jól állt neki a vagányabb zenélés is, és bár több mint fantasztikus volt az egész koncertje, azért egy kis frissítés jól jött a végére. Köszönöm a tündéri élményt, Lana Del Rey!