2018. augusztus 12.
A Szigetet mindig is imádni fogjuk, de azért azt sajnáljuk, hogy olyanok is megszerették, akiknek talán mégsem kellene. Szomorúan fedeztük fel, hogy mostmár olyanok is jelen voltak, sőt, szinte inváziószerűen, csapatokban igázták le a Szigetet, akiknek eddig más fesztiválokon volt a fellelhetőségi helyük. Hogy kik ők? Nem tudjuk mi sem, mert az arcuk nem igazán látszott a rákent kilónyi csillámportól, ellenben a mellük minden szögből megtekinthető volt a pókháló vékonyságú csipkemelltartóknak köszönhetően, természetesen póló helyett/nélkül viselve. Oké, lehet, hogy öregesen hangzik, hogy ezeket kritizáljuk, de a Sziget eddig nem a csillogásról és a villantásról, hanem a zenei élményről, bulikról, társaságról szólt. Mindegy, azért a fókuszt nekünk sikerült ott tartanunk, ahol kell!
Szóval ha körülnézünk a Szigeten, mostmár más népösszetétellel találkozunk, mint akár csak két évvel ezelőtt. Glitter, csillám, strassz, műgyémánt, minden van, ami szemnek – talán kevésbé – ingere. És nemcsak a nőkön! Folytatva a döbbenetet, ráadásul a tekintélyes csillogó por nem azért került pasikra is, mert a nők testéről véletlenül rájuk ragadt – ezt reprezentálja, hogy egész csillám műalkotások voltak ráapplikálva a gondosan borotvált és kidolgozott férfi felsőtestekre is, hogy a szabadság a nemek között is, szó szerinti csillogó értelemben is érvényesülhessen.
Ezen kívül tényleges egyen outfit a csipkecsöcs volt. Ha nem tudom, hogy nincs dresszkód a Szigetre, azt hittem volna, hogy ez valami kötelezően előírt cucc. 15-től 45 éves korig gyakorlatilag minden második hölgy döntött úgy, hogy az idei nyár fehérneműtrendjét fesztiválviseletként interpretálja. A férfi ismerősök nagyon örültek a látványnak, mi nők meg vizsgálódva mérhettük fel a teljes méret-, forma- és állag állományt mell felhozatalból. És megállapíthattuk azt is, hogy ha csillámok terén igen, úgy csipkék szempontjából még megvannak a nemek közötti különbségek.
Férfiak itt a Szigeten, 2018-ban, a fesztivál 3. napján legalábbis még nem tanulták el női társaiktól a csipkeviselés praktikáit, és ezért inkább maradtak a natúr félmeztelen változatnál. Csak hogy semmilyen textúra ne állhasson az előtte frissen kidolgozott izmaik látványának útjában. Ennek is mi nők és érdekelt férfiak is végülis egészen örültünk – ha már a Szigetre is beszivárogtak a szabadon bulizás helyett feszített izmozásra koncentráló hímek, legalább tényleg sok szép testet láthattunk nekik köszönhetően. És nem bántuk azt sem, hogy a csipke, vagy akár halhálónak a pasik által való viselési jogát meghagyták az egyetlen olyan férfinak, akinek az jól is áll: természetesen Lenny Kravitz-re gondolok (most is).
Aztán ahogy a lemenő nap fényében a szemünk is hozzászokott a csillogásokhoz és a csipkékhez, úgy a sötétség elérkeztével is kellett találniuk valamit a legexhibicionistábbaknak a vizibilitásra: ekkor kerültek elő a karácsonyfaégők. Nem baj, hogy nyár van, végülis a Sziget is az újrahasznosítást promotálta, biztos ezt az üzenetet érthették úgy, hogy jó dolog lesz a karácsonyfaizzókat hajra, homlokra, nyakra, akár teljes testre tekerni. Kérdés, nem gazdagodtak-e sokkoló élményekkel az elektromos szetteket viselők, tekintve, hogy éjjel elég nagy vihar és zuhogó eső szakadt a Szigetelők nyakára – el- és lemosva minden csillámot, szakadt halhálóvá áztatva minden csipkét, ami nem a Szigetre való!