2018. július 24.

Hatalmas szeretetben telt a 2018-as Babel Sound Fesztivál

Az élmények intenzitásában volt mérhető a 2018-as Babel Sound Fesztivál sikere, ahol idén húsz ország zenészei osztották meg a zene örömét egymással és a közönséggel. A legtöbben a fellépők és a közönség tagjai közül is a „hihetetlen” jelzővel illették a fesztivált, utalva arra a szeretetteljes, önzetlen, színes és örömteli közegre, ami ezt az egyedi, családias rendezvényt jellemzi. A fellépők közül többen a fesztivál teljes időtartama alatt, egyfajta tábori résztvevőként voltak jelen, így szinte minden koncerten voltak olyan vendégzenészek is, akikkel az előző napi kötetlen jam sessionökön találkoztak.

Jól megalapozta a fesztiválhangulatot az első estén fellépő spanyol TransUntes, akik pszichedelikus folk zenéjükkel hozták közös rezgésszintre a közönség tagjait a Babel Camp - Szimpla Romkocsma hangulatos, zárt terében, ahol az esték minden nap átvezettek a babeli érzelmek sűrűjébe. A hét előrehaladtával egyre több ismerős, egyre hosszabb és melegebb tekintetváltások és ölelések sorjáztak, valódi emberi pillanatok, találkozások emelték a zene hatásának amplitúdóját. Ugyancsak itt tette fel a második estére a pontot a szerb Naked, akik nevükhöz híven lemeztelenítették az őket hallgatók lelkét progresszív, a Balkán inspirálta zenéjükkel. A harmadik estén a Miramundo meghökkentő színpadi akciókkal tarkított zenéje csalt mosolyt az arcokra, amit a már egy visszatérő zenekar, a Los Chocolatinos autentikus, vérpezsdítő latin zenéje fokozott a végtelenségig.  Nagyszínpados, nagysátras táncolásból, féktelen ugrálásból sem volt hiány: erről gondosodott többek között a Katalóniából érkező, fiatal lányokból álló rezesbanda, a Balkan Paradise Orchestra, akik humorral és nőiességgel adtak új értelmet a jól ismert balkáni slágereknek. Az argentin La Fanfarria del Capitán még borokat is hozott magával, amiből a közönség szabadon kóstolhatott a koncert alatt. A szenegáli énekmondó, Ibrahima Cissokho zenéjére úgy is jót lehetett táncolni, hogy az általa játszott afrikai ritmusok az európai fül számára értelmezhetetlenek – az energia mindent felülírt. Hatalmas, profi showt csinált a fesztivál highlightja, Ras Muhamad indonéz reggae előadó, és a fesztiválon második alkalommal fellépő szerb Vrelo is, akik többszólamú éneküket elektronikával keverték.

A korábbi évekhez képest újdonság a fesztivál családi programjait illetően, hogy egész nap zajlottak a gyerekek számára is izgalmas interaktív programok. Reggel az Évkerék Társulat zenés mesejátéka spannolta fel a legkisebbeket, majd a DszinnKalaDzsi mongol-magyar-orosz együttes hozta lázba a gyerekeket és felnőtteket. Napközben rengeteg kézműves program közül lehetett választani: festhettünk gyönyörű portugál csempét, viaszos batikolással selyemkendőt, de gyúrhattunk olasz spagetti tésztát és vicces hangszereket is készíthettünk újrahasznosított anyagokból, vagy ha úgy tartotta kedvünk, indiai szárit próbálhattunk. Mindeközben pedig bárhol spontán örömzenélésbe futhattunk.

Indonézia nagykövete, Wening Esthyprobo kíséretével pénteken és vasárnap is megjelent a fesztiválon. Idén India, Indonézia, Marokkó, Olaszország, Portugália és Törökország kapott saját programsátrat; a szervezők jövőre további országokkal szeretnék bővíteni a napközbeni, kulturális és interaktív programok skáláját.

A legkatartikusabb pillanatokat mégis talán az olyan intimebb hangulatú koncertek hozták, mint Redi Hasa és Maria Mazzotta akusztikus cselló-ének duója: Maria éneklése nemcsak azért volt világszínvonalú, mert technikailag bármire képes a hangjával, hanem mert az egész univerzumot belefoglalja a dalokba. A török gitáros, Bilal Karaman tűpontos django swinget játszó triója hamar kvartetté bővült a Babel Soundon, a zseniálisan érzékeny és figyelmes osztrák hegedűs bevonásával.

A Csavargőzös színpadon délutánonként a Balaton hullámzása adta meg a koncertek alaphangját. A Banda Zeitun Baleár-szigetek-i csapat táncraperdítő zenéje méltó búcsú volt itt nemcsak a fesztiváltól, de a magyar tengertől is a fodrozódó hullámok mellett.