2017. augusztus 15. | Stewie

Csak nem kerülhettem el a Hurts-öt idén

Bár nem hiszek a Sorsban, van abban valami rejtélyes, hogy pont abban a pillanatban jelentette be a Sziget, hogy a Hurts lesz a vasárnapi napjuk húzóneve, amikor kiraktam az EFOTT-os cikkemet, amiben azt taglaltam, hogy hogyan kerültem a Hutrsöt. Úgy látszik mégse sikerült.

Eme isteni jel után nem volt választásom, be kellet mennem a koncertre, bár 2 számon kívül nem ismertem egyet sem. De egy kis segítséggel tartottam egy gyorstalpalót, így készen is álltam, hogy az első sorban táncoljak a koncertre.

Vagyis azt hittem. De élőben minden más ugye. Bár magnóról sem ragadtak meg vészesen a számok, élőben ez csak halmozódott. A zenekar túlzottan megkomponált fellépése nekem már művi volt, és a sikoltozó lányok, akik körbevettek majdnem ölre mentek egy fehér rózsáért, amit pont mellém dobtak be.

A koncert közepe fele ugrott be, hogy ez a koncert a Modern Talking és a Depeche Mode zabigyereke. Ez a felismerés annyira megérintett, hogy inkább kimentem egy sörért. A VIP-ből jól látszott viszont, hogy jó döntés volt másodjára is elhívni őket hazánkba: jól tömött küzdőtér volt a színpad előtt, és úgy tűnt, nem csak brahiból vannak ott, mint én.

Mivel semmi más nem volt, nem bántam, hogy kinéztem rá, de azt se, hogy Velencén kihagytam. Nem ez volt a napja, hogy megszeressem a szintipopot.