2016. június 28. | -gabriella-
Az Animára hangolódás remekül ment. Mindenkit győzködni kellett, hogy jó lesz ez. Mégiscsak 20 éves lett a Hungarian Astronaut koncert. Igazából, mivel a tini korom fele az ő imádatukkal telt, ezért nagy elvárásokkal rendelkeztem, illetve volt egy prekoncepció a fejemben, hogy milyennek kéne lenni. Ezeknek a vége nyilván csalódás.
Mondjuk annyira nem voltam elvakult rajongó, csak minden Szigetes Nagyszínpados koncertjükön ott voltam, megvoltak a lemezek, meg a discman korszakban az általános lejátszási listám első helyén szerepeltek. Az ő zenéjükre meneteltem az akkori 3-as buszon mindenhova. Szóval ez végül is nem durva. Prieger Zsolték karrierjét nagyjából azóta nem követem figyelemmel, mióta a lánya vette át a vezető énekes szerepét. Meg közben fel is nőttem, és ki is kopott belőlem.
Na mindegy, ezek után nyilván voltak elvárásaim a dologgal kapcsolatban. Nagy sajnálatomra egy közepes tingli-tangli koncertet kaptam, amiről csalódottan távoztam. Kis barátaim más dimenzióban mozogtak, szóval ők meg voltak elégedve ezzel a teljesítménnyel is. Vagy ha az volt a cél, hogy a fentebb említett bulit elevenítsék fel, akkor gondolom klappolt minden. Valószínű az én gépembe volt a hiba. Nem baj, legalább lejutottunk Ganxstára, akik szintén nem az évszázad buliját nyomták le, de legalább jó volt a hangulat. Vagy én úgy emlékeszem rá. Amúgy rengetegen voltak rájuk kíváncsiak. Big Daddy Laca valamiért végig ült (nem sikerült hallani miért).
A programok itt kicsit besűrűsödtek, úgyhogy átrohantunk Brainsre. Mármint nem mintha élet-halál kérdése lett volna, hogy odaérjünk, de azért kapkodtuk a lábainkat. Emlékeim szerint én sírtam a legtöbbet, hogy menjünk már. Így utólag viszont nem vagyok benne biztos, hogy a barátnőm is nagyon menni akart volna. Az erősebb nyert! Elég fasza volt oldalról végignézni, ahogy egy egész domboldalnyi ember egyszerre mozog. Igazából régi számot nem is nagyon játszottak, viszont részegen ikszelgetéshez teljesen jó volt. A Jumodaddy kooperációnak külön örültem. Elég egyszerű vagyok, tudom!
Viszont a koncert után konszenzusra jutottunk a barátnőmmel, és az utolsó korty piákat kiöntve, kár belénk felkiáltással elindultunk az Isten Háta Mögött dűlő felé. A Supernemet a sátorból hallgattam. Nem tudom milyen volt, de emlékeim szerint jó.
-gabriella-