2014. január 6.
Mika Vainio nemcsak az experimentális zene történetében mérföldkőnek számító, és nemrég újjáéledő húszéves Pan Sonic technoinnovátor duó egyik feleként, hanem különböző szólóprodukciói és neves kollaborációi révén önmagában is ikonikusnak számít. A közel két tucat kiadványt magában foglaló, tekintélyes életművel rendelkező finn művész többek között olyanokkal dolgozott együtt, mint Charlemagne Palestine, Alan Vega, Keiji Haino, Fennesz és Merzbow, 2013 végén pedig a kultikus Sunn O))) drone/metal zenekart alapító Stephen O'Malley-vel adott ki közös lemezt ÄÄNIPÄÄ név alatt. Szólóprojektjének zenei világát a hömpölygő ipari zajzene, a dub hangzás, a techno és hiphop ritmusképleteivel való kísérletek, valamint a korai avantgárd elektronika hangfiziológiája határozza meg, ráadásul mindezt kizárólag analóg elektronikus eszközök segítségével próbálja meg formába önteni. Saját elmondása szerint számára a zene azonban mégsem a technológiáról, hanem az érzelmi hatásról szól. A pulzáló, robusztus hangszőnyegek mellett beatorientáltabb irányt mutató legutóbbi lemeze 2013 őszén jelent meg Kilo címmel. Ehhez igazodva élő fellépésén a súlyos és nyers zajtömegek mellett absztrakt ritmusjátékokra és kemény beatekre lehet számítani.
Pete Swanson jelenleg az egyik legaktuálisabb alakja az utóbbi évek egyre felkapottabb zajtechno jelenségének, mely a tánczenei ritmusokkal játszó zajzenei és a kísérletező techno-irányzatok műfajhatárokat lebontó keveredésének köszönhető. A civilben pszichiátriai ápolóként tevékenykedő és a néhai Yellow Swans zajzenekar tagjaként elismerést szerző amerikai művész pszichedelikus világát a punk attitűdje, a véletlenszerű hibák emberközelisége és a saját fejlesztésű hardverein való kísérletezés határozza meg. Swanson zenéjében az ütemesen lüktető hangorkánrétegek alatt felsejlő csiripelő hangok és eltorzult dallamfoszlányok spontán káosza adja az esszenciát. A kritikai sikert arató, 2011-es Man With Potential lemeze után a 2013-ban megjelent Punk Authority című albumával vált szélesebb körben is ismertté. Az élő improvizációra épülő performanszain masszív erejű ősenergia-idézésre és a hangok dinamikus rezonanciájának velőtrázó, mégis felszabadító fizikai hatására kell felkészülni.
Az estén először bemutatkozó projekt nevével ellentétben nem két-, hanem hárompólusú formáció, melyben a többek között S Olbricht (Mikolai Martin), Alpár (Zalkai Bálint) és Kanagawa (Birtalan Áron) nevek alatt is működő alkotók a korábbi munkáikban is meghatározó szerepet játszó analóg szintetizátorokat animálják új életre. Az XX. század elektronikus jövőképét merőben meghatározó, mára viszont már csak a múlt utópiáiba paralizált hangszerek megszólalása és kezelhetősége az egyik utolsó hírmondója annak az élménynek, ahol az embert körülvevő technológia és energia ennyire fizikális és tapintható. A zene falbol kiragadott és gépek által hajlított elektromos tüzek triarchiája, ahol üvöltő oszcillációk hasítanak át többrétegű hangfüggönyökön, hogy majdan az egészet elnyelhesse az ébenfekete zaj.
A 12z [onetwozed] kísérleti-improvizatív, mégis hangzóstruktúrákat építő jamtrió a pszichedélia és a zaj határán: a 12z lüktet és darabokra hull, töredezett dallamai és filmszerű hangulatai a hetvenes évek Európa filmes őrületét idézik. A zene ugyanis soha nem nosztalgikus: a gitárt, dobot és elektronikát a kalimba, a brácsa és egyéb be nem azonosítható tárgyak hangjai kontúrozzák. A 12z egy folytonosan megújuló, szüntelen a fel nem fedezett zenei tartományokat kutató zenekar. Tagjai Kristóf Márton, Szabó Bálint és Porteleki Áron.