A görög származású zongorista, billentyűs és zeneszerző koncertjei legendásak lettek világszerte. Milliók látták már az összes földrészen, hiszen romantikus, de mégis dinamikus stílusa mindenkire óriási hatással van, játékában a klasszikus zene magas szinten keveredik a mai zenével. Sikerének elvitathatatlan része, hogy zenekarának minden tagját önállóan is elismert és neves zenészként tartják számon a maguk hangszerén. Most, sok év várakozás után a hazai rajongók is láthatják és hallhatják őt élőben!
Legújabb, Truth of Touch című albuma minden kétséget kizáróan az egyik legjobb, és legcsodálatosabb lett a rajongók és maga az alkotó szerint is. Ami pedig igazán különlegessé teszi, hogy amikor sok időt töltött Miami-ban lévő stúdiójában a Yanni Voices című albumának angol és spanyol változatának felvételeivel, nem is volt tudatában, hogy egy másik lemez is készül. Ami pedig számunkra külön érdekesség, hogy akárcsak néhány előző albuma esetében, most is ifj. Malek Miklós, az X-Faktor egyik zsűritagja volt az, akinek segítségével igazán mai, modern hangzást kaptak a dalok.
- Nem is akartam újabb albumot készíteni, de néha kedvem támadt a zeneszerzéshez, csak úgy pihenésképpen – emlékszik vissza Yanni. - Ez egy olyan időszak volt, amikor nyugodt voltam, nem turnéztam, nem szorítottak határidők, és valahogy egyik dal született a másik után. Amikor ráébredtem, hogy ezek tényleg jók, onnantól kezdve arra törekedtem, hogy modern hangzásúak legyenek, és főleg őszinték.
Yanni turnéjai valóban legendásak, óriási rajongótábora van a világ összes részén, akik nem csak albumaiért és dalaiért, de filmzenéiért is szeretik őt, hiszen többek között a Miami Vice, valamint a Beavis és Butthead epizódjaiban is az ő zenéjét hallhatjuk. Több Grammy Díj jelölést is kapott az 1992-es Dare to Dream című albuma kapcsán, és a következő évben ezt követő In My Time-ért. A nagy áttörés mégis az 1994-ben megjelent Yanni Live at the Acropolis című lemeze lett, amely minden idők második legnagyobb példányszámban eladott zenés videója volt. Yanni azóta több, mint kétmillió ember előtt lépett már fel a világ több, mint húsz országában. Több, mint 35 platina és aranylemez büszke tulajdonosa, amelyeket húszmillió eladott albumáért vehetett át.
Szerzeményeit a tévénézők, és a legnagyobb nyilvános események hallgatói, nézői is jól ismerhetik, hiszen az ő zenéje szól az összes olimpiai játék közvetítései közben 1988 óta, de több kompozíciója hallható más, a televíziók által közvetített sporteseményeken is. Stílusát leginkább a “new age” kategóriába sorolhatnánk, de ő jobban kedveli a “kortárs hangszeres” elnevezést.
A kezdetek...
A zenész a Földközi-tenger partjainál, Kalamatában született, középső gyermekként. Egy bátyja és egy húga van, akikkel kiskoruktól kezdve magukba szívták a zene szeretetét, hiszen a családjuk sokat zenélt és énekelt együtt. Szülei igazi görög srácként nevelték, rengeteget halászott, úszott és iskolába járt, akárcsak az összes barátja. Egy valamiben mégis más volt. Hatévesen már zongorázott, de az átlagos zongoraleckék unalmasak voltak számára. Mivel hallás után azonnal megjegyzett egy dallamot, csak az volt fontos számára, hogy megtanulja, hogyan kell ezt újra megszólaltatni a zongorán.
Yanni nem csak a zenében volt tehetséges. Tizennégy évesen már megdöntötte a görög országos férfi 50 méteres úszás rekordját. Bár ezen az úton is tovább mehetett volna, ő inkább a zenét választotta. Gyerekkorát és Görögország iránt érzett szeretetét az olyan szerzeményei azóta is „hirdetik”, mint például a "Santorini," a "Nostalgia," vagy az "Acroyali."
1972-ben a szülei biztatására Minnesotába utazott, hogy az ottani egyetemen folytassa a tanulmányait. A suli mellett helyi rock and roll zenekarokban játszott, és elkezdte kidolgozni saját zenei stílusát, amelyben a zongorát és a szintetizátort kombinálta. 1976-ban lediplomázott pszichológiából, és elhatározta, egy évet ad magának arra, hogy csak a zenével foglalkozzon. A Chameleon nevű rock and roll zenekarban játszott, akikkel több államot is végigturnéztak. Már tudta, hogy kizárólag zenész akar lenni, így hamarosan meg is jelent első szólóalbuma Optimystique címmel.
Innentől kezdve arra szentelte minden idejét, hogy új hangzást kreáljon, új hangszereket fedezzen fel magának. Ezalatt az igazán kreatív és produktív időszak alatt két szólóalbumot is megjelentetett. Ekkor költözött Hollywoodba, ahol négy filmzenét írt és még további három lemezt adott ki. Ezek után minden évben újabb és újabb albuma látott napvilágot, és minden évben folyamatosan turnézott is, egyre több országban és egyre nagyobb helyszíneken. Minden egyes alkalommal újabb és újabb zenészt vitt magával, míg végül egy egész szimfonikus zenekarral állt színpadra. A legendás, Live at the Acropolis című koncertfilmjét 1993 szeptemberében forgatták a kétezer éves Herod Atticus Színházban Athénban. A nagy eseményt az amerikai PBS csatorna élőben közvetítette, így hatvanöt országban, mintegy félmilliárdan nézték végig. Ezek után nem csoda, hogy az ebből készült album hétmillió, a video pedig egymillió példányban fogyott el.
1996-ban újabb célt tűzött ki maga elé, amikor elhatározta, hogy ő lesz az első nyugati zenész, aki az indiai Taj Mahalban és a kínai Tiltott Városban is fel fog lépni. Mindkettő esetében óriási akadályokat kellett leküzdenie, de Yanni kitartása és türelme meghozta a gyümölcsét. Tribute című zenés videofilmje ezen a két koncerten készült. Ezt a különleges eseményt is mintegy 250 millió televíziónéző látta, bevételének egy részét pedig a zenész a Taj Mahal állagának megőrzésére ajánlotta fel.
2003-ban megjelent Ethnicity című, sorrendben tizenharmadik albumán Yanni újra felfedezte a szimfonikus hangzást, amelyet érdekes hangszerekkel kombinált, így többek között az ausztrál idgeridoo-val, a kelta hegedűvel, az örmén dudukkal és az indiai tablával. Ugyanebben az évben jelent meg önéletrajzi könyve Yanni in Words címmel, amely azonnal best seller lett a New York Times eladási listáján.
Yanni úgy érezte, egészen másfajta, új tapasztalatokra vágyik, ezért a Grammy és Oscar díjas producerrel, régi jó barátjával Ric Wake-kel megalapította a Yanni-Wake Entertainment-et, amelynek célkitűzése nem csak saját produkciók gyártása, hanem a tehetségek gondozása is volt.
- Tudtam, hogy mindig is az instrumentális zene lesz a nagy szerelmem, de új horizontok felé akartam nyitni – mesélte a művész. - Úgy gondoltam, hogy szívesen nyitnám meg az ajtókat és adnék lehetőséget fiatal tehetségeknek azzal, hogy elénekelhetik és szöveget írhatnak a szerzeményeimhez, sőt az általunk készített mozi és televíziós produkciók zenéjének készítésében is részt vehetnek. Ők lettek Nathan Pacheco, Chloe, Ender Thomas és Leslie Mills.
A Yanni Voices: Live in Concert két évvel ezelőtt óriási siker volt, amellyel végigturnézta egész Észak-Amerikát teltházas helyszíneken, többek között a legendás Radio City Music Hallban. A mexikói turnéja is hasonló kirobbanó siker volt, a turnét jelölték a neves Lunas del Auditorio Díjra is. Az album meghódította a mexikói slágerlistákat, az ebből készült DVD pedig az Amazon.com oldalon néhány héten belül kirobbanó különbséggel vezette az eladási listát.
- Sok olyan szerzemény van még a tarsolyomban, amelyet nem jelentettem még meg, de egyszer bizonyosan hallhatóak lesznek ezek is a közönség számára – mondta Yanni. - A célom, hogy én vezessem ezen a zenei utazáson a közönséget, és mindig sikerüljön meglepetést okozni. Az a jó, ha nem is sejtik, mire számíthatnak legközelebb tőlem, de biztosíthatom őket, hogy inkább egy kellemes ajándéknak érzik majd és nem hideg zuhanynak!
Az idei utolsó, de annál fontosabb dalával jelentkezett Fluor és Diaz párosa, ami mindkettőjüknek nagyon sokat jelent. Ez a "Pályaudvar", ami ezúttal egy szívszorító utazás helyszínévé vált. A continua
Ha rosszabb lennék nálad, még akkor is jobb lennék - 6363 igazi, dalba csomagolt rap-parádéval robban!
6363 idén egy percre sem hagyta lankadni a figyelmünket, zenekaros produkcióvá fejlődve hatalmas menetbe kezdett és megállás nélkül dobálta ki a dalokat, június elején pedig befutott a KORD EP. Az ehhez szorosan kapcsolódó, nagyobb lélegzetvételű anyagra már nem kell sokat várni, a korábbi hírnökök után pedig most újabb előfutárral kopogtat… vagy sokkal inkább rúgja be az ajtót! A continua
Közismert alkotók mutatják meg, mit jelent számukra a korlátlanság. Ahogy a művészet során mindig, az alkotóknak folyamatosan szükségük van ihletforrásra. Már egészen az őskorban fontos szerepet töltött be a látvány, a vizualitás, valamint a szó az alkotás során. Nem beszélve azokról a jól ismert alkotókról, mint például Radnóti Miklós költő vagy Csontváry Kosztka Tivadar festő, akiket a természet gyakran inspirált. Ezúttal az irodalom, a slam poetry, a képzőművészet és a divat területéről mutatták meg kortárs alkotók, hogy miként tudják áthidalni az idő és a távolság kereteit, és hogyan teszik alkotássá inspirációjuk forrását a digitális szabadság segítségével. A continua
Amúgy izgi ez a sztori, de nem áll össze sajnos - felütéssel jelent meg tegnap este a közelgő Azahriah mozifilm trailere. A beharangozó videó a november 28-án debütáló, Mi vagyunk Azahriah című, egész estés hibrid (félig dokumentum, félig fikciós) filmhez készült, amelyet országszerte vetítenek majd a mozikban. A continua
