2011. július 24.
Dolgok, amik nem voltak ott - Punnany Massif
Idén újjáélesztettük egykori „legendás” rovatunkat, melyben ismert zenészeket/csapatokat kértünk fel, hogy meséljék el aktuális EFOTT-os élményeiket. Nagy örömünkre most a Punnany Massif is csatlakozott ehhez, és Iványi “Szevasztok” Szabi meséli el, ő hogyan élte meg a dög melegben koncertezést és más zenekarok fellépéseit, valamint hogy Szolnokon a biztonsági őrök szinte hippik....
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Kissé késve érkeztünk a fesztiválra, mert dzsípíesz kollega dilettáns tanácsait követve minden energiánkat lekötötte a Szolnok-környéki alsóbbrendű utak állagának szakszerű vizsgálata és a természeti értékek megismerése. A színpadhoz történő bejutás is kalandos volt, az idősebbekben fel-felbuggyant az általános isis kisdobos akadályversenyek édes emléke, míg a fiatalabbak esetében max az első korty sörök…
A dögmeleg miatt a színpadra pakolás felért egy zuhanyzással, viszont a sátor-hatásnak hála ez még laza plusz 6 fokkal kiegészült, de a segítőkész színpadi személyzet rögtön prezentált nekünk ipari erősségű ventilátorokat, melyek kábé porrá szárították a kis szemünket és szájunkat… Szerencsére mindezen kellemetlenségeket enyhítették a színpad elé folyamatosan szállingózó csillogó tekintetű fiatalok, szóval panaszra nem volt okunk.
A koncert után a csapat szétszéledt, mint a pásztor nélküli nyáj. Hiába, tíz ember egy fesztiválon nem tud együtt mozogni, még ha akarna sem. Hát nem is akart. Voltak, akik a nagyszínpad VIP-be mentek haverkodni, vagy ismeretlen ismerősökre találtak, de legtöbben közülünk a fesztivál legcsendesebb szegletébe vonultak ásványvízzel és az Ulysess-szel a kezükben…hahhaha, na ilyen nem volt.
A legtöbben a méltatlanul perifériára szorított 3-4 standból álló „borfaluban” múlattuk az időt, majd visszaérve belehallgattunk a Subscribe és Copy Con-ék műsorába (nekik külön is köszönjük a hajnali vendégszeretetet: Verácska csókoltatunk!), az Apollo 440 ráadás nótájára is sikerült odaérni, ami ott helyben kissé halknak bizonyult, később a kötetlenül jammelő Ladánybenéék varázsoltak mosolyt a pálinkáktól megfáradt barázdált orcánkra.
A feszkó egyébként élhető és szimpi, köszönhetően az első napnak még nem volt tömeg sem. Konstatáltuk, hogy itt még a zordon kinézetű biztonsági őrök is kedves mosolyú szabadnapos hippik. Nem is hiányoztak az egyéb fesztiválokról ismert tenyésztett egyedek, akik olyan borzasztó kemények, hogy nyújtott lábbal guggolnak, és olykor testi épségüket nem kímélve, irigylésre méltó bátorsággal pofoznak le rottykész csípőficamos szemüveges gimnazistákat, nehogy véletlenül eszkalálódjon az agresszió...
Hajnal felé a fesztiválra illegálban beosont lányokkal és fiúkkal paroláztunk, aztán lassan összefújt minket a hajnali tiszai szellő: volt, akinek az arcára ragadt félmosoly nem volt már őszinte, de többünknek is olyan volt az arca, mint Louis Armstrong hangja - ha jól idézem a 86’-os Hahotát.
Tanulság: a bérelt mikrobusz teteje behorpad, ha járnak rajta, tökmindegy, hogy mezítláb, illetve „harmincnyóc” fokban a sör hamar melegszik… Viszont legalább nem túl olcsó és szénsav sincs benne, ellenben víz ízű...
Iványi “Szevasztok” Szabi // Punnany Massif
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.