2011. január 6. | SZTR
Ha azt mondom, Dungeon Family vagy Goodie Mob, nem sokan mozdulnak meg. De ha azt mondom, Gnarls Barkley: Crazy, arra már bizony az is bólogat, aki csak az érettségi banketten keveredett zenei közegbe, de ott együtt nyüszítette a refrént az osztálytársaival. Nos, a hang ugyanaz! Cee Lo Green énekes ezúttal szólóban mutatja meg magát. Gnarls Barkley-s hangzás, ami a lemez végére kicsit soulosabb, mint nekem kellene, de még így is felkerült a gyöngyszem-listára. Érdemes belehallgatni!
Mióta nem létezik Beta Band, „kénytelenek” vagyunk beérni a szólóprojectekkel, ami sajnos csak pár évente adatik meg. De idén végre itt van Steve Mason új albuma. Barátságos, simogató hang, lüktető alapok, kicsit éteri hangzás. A King Biscuit Time és a Black Affair elektrós kitérői után most egyszerűen saját nevén jelentetett meg anyagát, ami teljesen visszatér a Beta Band hangzáshoz. Ha becsukott szemmel hallgatom, egy másik világba, különös képek közé röpít. Ezért szeretem.