2010. szeptember 1. | Vincze Zsófi - DSLgi®l

Egyszer mindent ki kell próbálni, a SZIN-en is

A Szegedi Ifjúsági Napokon, csütörtökön megpróbáltam kicsit túllépni a Nagyszínpad adta lehetőségeken és így volt időm kicsit körbe is nézni. Az Irie Maffia szokás szerint teltházas volt, ezzel ellentétben a Party Arénában csak nagyon kevesen lézengtek, de buli mindenhol volt!

Egyszer mindent ki kell próbálni - gondoltam és elmentem Irie Maffia koncertre, ami nem zsákbamacska, mivel Magyarországon a csapból is ők folynak. Na, pontosan ez az oka, hogy soha életben nem gondoltam, hogy bármiből kimaradok, ha nem hallgatom meg ezredszerre a Hands in the Air című slágert, ami amúgy igenis egy tök jó szám volt addig, amíg ezt a magyar rádiók (már amelyek játszák őket) nem adták volna le két óránként 2008 óta napi rendszerességgel. Egyébként a Sugababes-ben és az Irie-ban az volt a közös, hogy a koncerten jöttem rá, hogy kívülről fújom a szövegeiket. Még egyszer leszögezném, az Irie Maffia egy igényes, tehetséges, jó zenészekből álló banda, csak pont annyira túl van hájpolva, hogy az ember könnyen megcsömörlik egy-két túljátszott slágerétől.

Mindent egybevéve, a koncerten nagyon jól éreztem magam, csak úgy sugárzott az életöröm és béke a zenekarból, bár ez általában így szokott lenni. Lényeg a lényeg, kedvet kaptam arra, hogy máskor is meghallgassam őket. Felemelő élmény volt látni azt a sok embert a színpadon és természetesen a közönség is nagyon hálás volt, mondhatni, tök mindegy, hogy hol álltál elég jó volt. A másik az, hogy még mindig egy olyan zenekar, aki képes nagy tömegeket levonzani egy-egy fellépésére.

A koncert után elindultam felfedezni a különböző helyeket. Furcsa, hogy körülbelül ugyanannyi színpad van, mint a Hegyalja-fesztiválon, csak éppen egy háromszor akkora helyen, szóval mondhatnám, hogy kevesen voltak csütörtökön, de inkább csak arról van szó, hogy jól eloszlott a tömeg. Az éjszaka slágere egyébként a Jäger Bar és a Silent Disco volt. Nagyon bánom, de az utóbbiba végül nem jutottam be, ne kérdezzétek miért, mindig másnap jutott eszembe, hogy ja, oda is el kellett volna menni. Pedig mindenki dicsérte. Az előbbi helyszínen DJ Paplan & Johnny Crunch játszottak mai és régebbi slágereket, ami láthatólag nagyon bejött a népnek, mert alig lehetett elférni a táncparketten.

Ehhez képest a Party Arénába csak úgy lézengtek az emberek, de a kemény mag azért jókat pörgött Ludmillára, aki hozta is a formáját rendesen.

Én sajnos nem tudtam kiélvezni kellőképpen a bulit, mert az első vonattal haza kellett mennem. De hát ez van, nem tarthat minden örökké.

Vincze Zsófi