2010. június 5. | déka
"Fesztiválozók": 15-30 éves korú, általában illuminált állapotban lévő, azonban a kultúra értékei iránt érdeklődést mutató, lenge öltözéket viselő, az időjárás viszontagságait és a gyenge higiénés körülményeket jól tűrő egyének társasága. Eddig ez volt a félhivatalos definíció. A tegnapi nap után azonban Magyarországon ki kell bővítenünk a fesztivállátogatók meghatározását.
Mint említettük, a StarGarden nem titkolt célja volt, hogy a tipikus fesztiválozónál idősebb generációt is megmozgassa: a szervezők szerint „a fesztiválra járó több tízezer fiatal szüleinek jó része irigykedve tekint a fiatalabbakra, amiért a 30-40-50-éven túli korosztálynak Magyarországon eddig nem volt igazán tartalmas, minőségi fesztiválja.”.
Őszintén szólva – s emiatt talán sok támadás érhet – én eddig azért szerettem fesztiválra járni, mert a jó zenék mellett alkalom adódott, hogy a mindennapi környezetemből kiszakadjak. Európa társadalmaira általában jellemző, hogy nagyobb a harmincon túli, mint a harminc alatti populáció. Felüdülést jelent, ha végre csak fiatalokkal vehetjük körbe magunkat, de ezt nem az iskolában kell tegyük.
A StarGarden bejáráta felé közeledve csak néhány fiatalt láttam, a többség valóban inkább a harmincon, de inkább a negyvenen túli korosztályba tartozott, kezdtem aggódni, hogy az egész esemény inkább majd egy majálisra fog emlékeztetni, mintsem egy jó, húzós kis rock-fesztiválra.
Szerencsére csalódnom kellett. Bár a kis esővel tarkított délután még lézengősen telt – ez az első napon még a Szigeten is jellemző – a rock-istenek (többek között a nemrég elhunyt Dio R.I.P.) meghallgatták a jó idő és jó buli érdekében elmormolt imákat, így a Mezzoforte illetve Takáts Tamás pörgetős indítása után megjött az emberek kedve, és egyre több figurát láttam táncra perdülni.
Míg a nagyszínpadon a Korál örökérvényű melódiáira andalogtak - illetve ráztak - többen, addig az utcabál is beindult az LGT Emlékzenekarral majd a Beatrice bulijával. A levegőben finom illatok terjengtek, köszönhetően a 40 hazai neves borászat és a legismertebb hazai pálinkafőzdék standjainak. Végre csak mosolygós arcokat láttam egy javarészt ötvenentúli társaságban. Köszönet a szervezőknek!
déka