2010. június 5. | déka

Omega és Deep Purple: Fülledt rock és bodysurf ötvenentúl is...

A StarGarden első napja a rock-történeti legendák és az újra átélt fiatalság fiesztája volt. Először a híres-neves Animals és a rock-birodalom magyar helytartóiként az Omega adott ütős hangulatfokozó koncertet, a pontot az i-re azonban minden bizonnyal a gitár-hősök korát idéző Deep Purple tette fel a nap végén.

Az Animals teljesen profin indított, stílusosan a When I Was Young-gal („Amikor még fiatal voltam”), és kiemelném, hogy Eric Burdon szólóénekes mellett – kinek az egyik szám közben meghalt a mikrofonja – a koncert legütősebb szereplője a banda billentyűse volt, aki bár már inkább joviális bácsinak néz ki, a legtutibb boogie-futamok vannak a kezében, Hammondja pedig úgy szólt, ahogy annak szólnia kell. A legnagyobb slágerek (Felkelő nap háza, It’s my life, Don’t Let Me Be Misunderstood) mellett Johnny Lee Hooker Boom Boom Boom-jára tombolt leginkább a publikum.

Elsőre furcsa élmény, hogy az ezt követő Omega abszolút energizáló show-ján konszolidált pogóba merülő üstökök nagy része már őszbe hajló, és hogy a fejre szerelt sörcsapok helyett az emberek a derékra kötött pulcsiba tűzött talpas borospoharakkal rohangálnak. Láttam ötvenentúlis tarfejű punk-dívát is, és itt-ott – bár nem hagyományos fesztiválos léptékben – fűszagot is érezhettünk a Stadionkert zöldellő pázsitján.

Ebbe a környezetbe teljesen passzolt az Omega űrrockja, az örökké  fel-le szaladgáló Kóborral, így az estére egyre fokozódó tömeg már óriási ovációval ünnepelte a valóban frenetikus show-t prezentáló Deep Purple-t, ezutóbbi szvsz a legjobb koncert volt tegnap. Steve Morse gyönyörű szólója már önmagában megérte volna, Don Airey szintén legjobb formáját hozta törökindulós és dongós billentyű-betéteivel, Ian Gillan pedig elbűvülő volt – minden depressziós tinire ráférne egy ilyen laza nagypapa. A játékos betétekkel fűszerezett zúzós számok armadája a Highway Starral vette kezdetét, és a közönséget megénekeltető Hush-sal zárult.

Ezen a koncerten láttam néhány budysurfert is, és igazán megható  volt, amint egy 10 éves kisfiú az apja nyakában ülve a Smoke On The Water-ra rázta a fejét. Kíváncsian várjuk a mai koncerteket, a hangulat a fellépőket elnézve (John Mayall, Kool & The Gang, Ákos) garantált!

déka