2009. július 3. | -gabriella-

Múltidéző Limp Bizkit és a sár

Sokáig gondolkodtunk azon, hogy vajon a Limp Bizkit VOLT-fesztiválos fellépésén a régebbi számokat fogják-e játszani, vagy, ami a hivatalos verzióban is benne volt, hogy az új album promóciója lesz. Hát, beigazolódott az a feltevés, hogy ők is a 6-10 évvel ezelőtti dalaikból élnek. My Way, My Generation, köszönjük Fred Durst innen is!

A Limp Bizkit talán az egyik legvártabb fellépése volt a fesztiválnak. Egyrészt azért, mert anno, amikor nagyon népszerűek voltak, Magyarországon is hatalmas rajongótáborral rendelkeztek/rendelkeznek, másrészt, mert 2000 akárhányban egész újszerűnek tűntek. Persze ezt tíz év távlatából nézve lehet, hogy az idő megszépíti a dolgokat.

A koncerten rengetegen voltak a nagyszínpad előtt, köszönhetően a csütörtök estének, még a Franz Ferdinand sem vonzott ennyi embert. Alapból erősen kezdtek, hiszen az örök adu ászt választották a My Generationt, amiből már lehetett sejteni, hogy itt gyakorlatilag csakis a régi idők nagy Limp Bizkit számait fogjuk hallani. A technikai problémák azonban itt is érezhetőek voltak, ugyani a színpad mellett nem működött a kivetítő, így mindenki csak egy kis pontot láthatott a frontemberből, aki piros sapkában ugrál.

Alapvetően jó koncert volt, bár egy kicsit olyan, volt, mintha a zenekar azt sem tudná, jelenleg melyik országban van. Voltak közhelyek, hogy érezzük, hogy szeretik a magyar közönséget, mint például, az „éreztek engem, mert én érezlek titeket....”, stb. stb., ezt azért mindenki el tudja képzelni.

Aztán jött a többi nagysikerű szám, mint az Eat You Alive, meg a Behind Blue Eyes, és a közönség pedig nagy szeretettel fogadta ezeket, és úgy tűnt mindenki elégedett a színpadon látottakkal. Mi közben arról beszélgettünk, hogyha ez a koncert mondjuk 2003-ban lett volna, mennyire jó lett volna. Mindegy, bebizonyították, hogy 2009-ben igenis meg lehet még élni a múltból, és mi ezért nem hibáztatjuk őket!

-gabriella-