2008. július 20. | Szász Zita
Az EFOTT harmadik napján, huszonhárom nulla-nulla órakor, hatalmas tömeg verődött össze a Pepsi Nagyszínpad előtt. Kíváncsiak voltunk a nagymúlttal rendelkező Quimby zenekar alakítására, hiába nyomta a Neo, kordagyuriklárikám és Junkies zenekar is velük egy időben.
Habár az összes nagyobb fesztiválon megfordultak/nak idén, talán ez a dunaújvárosi különlegesnek mondható a számukra is, lévén, hogy többen közülük földiek.
Főleg a Kilégzés című albumról táplálkoztak a dallista összeállításának tekintetében. Ennek a közönség rendkívül örült, és ennek sajnos hangot is adtak.
Ilyen esetekkor, pl. Sehol se talállak, Don Quijote ébredése vagy a Magam adom dalnál, Kiss Tibi háttérbe szorult a lelkes leánykórussal szemben, akiket viszont dolby minőségben hallgathattam. Ez történt a híres "Most múlik pontosan" balladával is.
Korábbi lemezeikről is játszottak, mint a Diligramm, ráadásul a megszokott lendülettel nem csak az album verziókat adták vissza.
Tölcséres hangsugárzóval kántálták a Ventilátor Bluest, és később előkerült a rumbatök is. Néhány angol nyelvű dalt is előadtak a régi idők emlékére, megvolt a kb.
másfélórás műsoridő, visszataps és a tőlük megszokott színvonal.
Quimby koncertről kár bármit is írni, vagy olvasni, egyszerűen ott kell lenni, hallgatni, látni, élvezni.
Ma olyan előadok teszik tiszteletüket, mint a Tankcsapda, Moog, Roy és Ádám, vagy Supernem, Belga, Ladánybene 27. Mivel sok esetben a nagyágyuk egy időpontban szerepelnek, muszáj csukott szemmel bökni a műsorújságra.
Szász Zita