2008. július 18. | burlesque
Perry Farrell énekes szerint megeshet, hogy nyolcvanas-kilencvenes évek sztárzenekara ismét aktivizálja magát. Ha ismét készítenek egy olyan albumot, mint a Nothing’s Shocking vagy a Ritual de lo Habitual, akkor csak rajta!
Nagyon belelendültek mostanában a vén rockerek, hiszen egymás után jönnek a hírek a különböző újraegyesülésekről. Az elmúlt években összeborultak már a The Police, a Pink Floyd és a Led Zeppelin tagjai is, 2008-ban pedig újjáéledhet a The Faces és a Stone Temple Pilots is. A legérdekesebb próbálkozásnak azonban kétségkívül a Jane’s Addiction felélesztése tűnik, hiszen az 1991-es feloszlás óta a csapat zenészei már több ízben is megpróbáltak újra együtt dolgozni, ám valódi értékként csak az öt évvel ezelőtti, igencsak ütősre sikeredett Strays-t tudták letenni az asztalra.
Perry Farrell szerint a legnagyobb problémát az okozhatja, hogy a tagok mindegyike igen erős személyiség – és ezzel nemcsak magára, hanem a gitárosra, David Navarro-ra is célzott. A Red Hot Chili Peppers-t is megjárt bárdista az utóbbi időben igencsak szét volt csusszanva, akárcsak a „csilis” években, ám ha sikerül úgy összekapnia magát, mint 2003-ban, akkor minden bizonnyal elégedettek lehetünk majd játékával. A dalok minősége ugyanis elsősorban tőle függ, no meg persze Perry Farrell-től, aki az énekdallamokért és a szövegekért is felelős.
Farrell tehát szívesen zenélne Navarro-val, de ahhoz, hogy teljes legyen a kép, meg kell nyernie Stephen Perkins dobost, valamint Eric Avery basszusgitárost is. Ennek érdekében minél több találkát akar az egykori tagokkal, hiszen nélkülük a Jane’s Addiction egyszerűen nem az, ami. Velük viszont a banda egy olyan puskaporos hordó, amely bármelyik pillanatban robbanhat – erre mutatott rá Farell is. Csak az a helyzet, hogy pont ettől olyan jó ez a társaság…
Mi mást tehetünk, várakozunk. Ha már nincs klasszikus felállású Guns N’ Roses-unk, akkor legalább eredeti Jane’s Addiction-ünk legyen, a kutyafáját!
burlesque