2008. február 27. | -nm-

Újra itt a rave – úton a második Klaxons-album

Odáig van a Klaxons a saját zenéjétől – derült ki a gitáros nyilatkozataiból a második lemez felvételeinek kapcsán. A banda kilencvenes évek elejét meghatározó rave-hangzást támasztotta fel egy éve megjelent Myths of the Near Future című albumával, amely nélkül tisztességes házibuli azóta sem képzelhető el (a remixekről nem is beszélve). Az optimizmus pedig jó dolog, még akkor is, ha Simon Taylor-Davies és együttese nagy kihívás elé néz: hullafáradtak, szét vannak esve, és a fiatal, hirtelen sikeressé vált együttesek esetében a második album egyébként is mindig rázós.

2006 végén még csak egy kísérletező, gyors, elektronikát és gitárhangzást vegyítő, és legfeljebb az MTV2 éjszakai műsoraiban feltűnő garázsegyüttesként ismerhették az igazi zeneőrültek az angol Klaxonst (görögül: sikítás, szirénázás), nagyon eredeti slágerekkel (Atlantis to Interzone, Gravity’s Rainbow). Persze félő volt, hogy a bennük lévő muníciót ezzel el is lövik, de szerencsére a tavalyi év elején megjelent Myths of the Near Future nagylemez nem ezt mutatta: bár töltelékszámok vannak rajta, a számok többsége hitelesen és szórakoztatóan hozta vissza azt a rave-hangzást (nem egyedül persze, hiszen ott van például a Rapture), amelyet a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a Happy Mondays és a zseniális Stone Roses neve jelentett. A közönség és a kritikusok jó része ráharapott, akárcsak a szakma: megkapták a lehető legnagyobb angol elismerést, a Mercury-díjat.

Ezek után csak azért kell drukkolni, hogy elkerüljék a fiatal együttesek esetében előforduló úgynevezett másodiklemez-tünetegyüttest. A kamaszkor óta gyűjtögetett ötletek és a hirtelen siker magasra teszi ugyanis a lécet, és a kortársak (The Rakes, Futureheads, Kaiser Chiefs) rendre csúnyán le is verték azt. Simon Taylor-Davies gitáros szerint azonban esetükben ilyesmitől nem kell tartani, akkor sem, ha le vannak maradva, és még szinte ki sem pihenték a tavalyi végigbulizott (akarom mondani –melózott) évet. „Teljesen meg voltunk halva, le kellett állni, levegőhöz jutni és békén hagyni egymást, szóval most minden kicsit össze van keveredve, de azért reméljük, még idén megjelenik a lemez.” De azért most összejöttek, elkezdték írogatni a számokat, és „tényleg nagyon-nagyon jól hangzik, kemény, eszelős, és egy kicsit mindenféle”. Reméljük, ötlete is van annyi, mint magabiztossága – mindenesetre ha megismétlik az első album pár szép pillanatát (Magick, As Abowe, So Below), máris az év egyik legjobb albumát kapjuk majd.

-nm-

Forrás: nme.com