2008. február 11.

Grammy-eső Amy Winehouse-nak és Kanye Westnek

A sajtó a meglepetések estéjeként értékelte a 10-én este lezajlott ötvenedik Grammy-átadót. Ez félig persze igaz is, hiszen a zsűrinek egész merész húzásai (bár azon talán nem kell ledöbbenni, hogy Amy Winehouse tarolt), de ettől függetlenül a zeneipar atyaúristenei által alapított díj még mindig az Oscar mainstream zenei verziója: a visszafogott kísérletezést, a jól bejáratott neveket és főleg az úgynevezett profizmust díjazták.

Amy Winehouse egyébként kivételesen nem is hasonlított annyira Marilyn Mansonra, mint szokott, sőt teljesen összeszedett volt és koherens, miközben megköszönte mindenkinek (köztük bebörtönzött férjének és Londonnak is, ahol épp most égett le kedvenc pubja), hogy eljutott idáig. Két számát egyébként vízum híján műholdas kapcsolattal az angol fővárosban, egy meghitt kocsmában adta elő. Van is minek örülnie, hiszen hat jelölésből ötöt díjra váltott, méghozzá olyan kategóriákban, mint az év felfedezettje, legjobb énekhang-alapú popalbum (Back To Black), a Rehab című (elvonókúrás kalandjait nézve mondhatjuk: önbeteljesítő) száma kapcsán az év dala, a legjobb felvétel és a legjobb női popelőadás.

Bár valóban Amy volt a legintenzívebb jelenlétű (és legeseménydúsabb életű, ami szintén fontos szempont) sztár idén, talán kaphattak volna egy kis teret a többiek is, például Feist, aki Reminder című remekművével csak jelölt maradt az év lehetséges felfedezettjei között. Nagy pirospont jár viszont a zsűrinek azért, mert a legjobb album (és természetesen a legjobb kortárs jazz-album) díjat az öreg motoros Herbie Hancock kapta a Joni Mitchell előtt tisztelgő River: The Joni Letters című negyvenhetedik lemezéért. Stílusos fogás volt, hiszen negyvenöt éve nem nyert jazz, a címszereplő Mitchell ráadásul megkapta a legjobb hangszeres előadás díját.

Az este másik nagy nyertesének az amerikai hiphopot újragondoló és Graduation című albumával formába öntő Kanye Westet tartják, aki négy díjat vihetett haza, köztük a legjobb raplemezért és -előadásért. Ez utóbbit egyébként Stronger című Daft Punk-alapokra helyezett slágeréért kapta – ez talán némi kompenzáció azért, mert az elektronikus zene kategóriájában a zsűri elég gyáva és fantáziátlan döntésre jutott. Igen, pontosan, már megint a rég megfáradt Chemical Brothers (kaphatnának inkább egy életműdíjat, hátha attól jobb belátásra térnének), ráadásul olyan, náluk sokkal eredetibb és jobb bandák helyett, mint a francia Justice vagy az iskolateremtő New York-i LCD Soundsystem.

A többi kategóriát nézve sem fog senki sokkot kapni, a legjobb férfi előadás idén Justin Timberlake-é, a legjobb együttes a Maroon 5, és olyan nevekkel találkozhatunk még, mint Bruce Springsteen, Foo Fighters és a White Stripes, akit úgy tűnik, éppen az összeomlás szélén emeltek be a Nagy Amerikai Popzenei Kánonba.

-nm-

Forrás: grammy.hu