2008. február 4. | Sári Júlia
„Végtelen, halhatatlan szerelem, amely millió csillagként ragyog le rám, és mindig új és új útra hív végig az univerzumon” – szól a Beatles legendás, 1969-es pszichedelikus száma, az „Across the Universe”, amelyet az akkoriban a transzcendentális meditáció iránt intenzíven érdeklődő John Lennon írt. Hogy az önkívületi állapotra utaló dalt milyen mantrák vagy narkotikumok hatása alatt szerezte, nem tudható, azt azonban feltehetőleg még a legelszálltabb álmaiban sem feltételezte volna Lennon, hogy az ő száma lesz az első zenei anyag, amelyet ténylegesen univerzum-körüli útra küld a NASA.
A dalt a Deep Space Network antennarendszer ötvenedik születésnapjának alkalmából ma, február negyedikén kezdi el sugározni a NASA a világűrbe, egészen pontosan a Polarist, vagyis a Kis Göncölszekér legnagyobb és egyben legészakibb csillagját megcélozva. Lennon és McCartney hangja tehát nem kevesebb mint 431 fényévnyi távolságot fog megtenni a világűrben, s ezzel akár csillagközi hírnévre is szert tehetnek, messze felülmúlva eddigi, mindössze a Föld nevű bolygóra korlátozódó ismertségüket.
Bár Lennon ezt a fényes eseményt sajnos nem élhette meg, Sir Paul boldogan fogadta a megtiszteltetést, s mindössze annyit fűzött a történethez: „Sok szerencsét, NASA! Szerető üdvözletem az alieneknek!”Az „Across the Universe” űrbéli sugárzását ma az egyezményes idő szerint pontban éjfélkor kezdik el, és a NASA arra kérte a rajongókat, hogy ugyanekkor maguk is tegyék föl a dalt odahaza, hogy ne csak a földönkívüliek, hanem a földlakók is részesei legyenek a történelmi pillanatnak.
Sári Júlia
Forrás: nme.com