2016. július 26.

Bemutatkozik a P.S. Overdrive

Pásztor Sámuel, az Anna & the Barbies gitárosa és egyik szerzője önálló projektbe kezdett P.S. Overdrive néven. A beszédes név (nem titok, hogy a P.S. ez esetben a monogramot takarja) már önmagáért beszél, habár ez a túlhajszoltság örömteli nagy kihívás, aminek boldogan néz elébe.

Pásztor Anna öccse és zenész-, valamint szerzőtársa egy teljesen más műfajban próbálja ki magát, ahol önálló szerzeményeivel, dalaival, előadásával hívja elő azt a világot, amit szintén magáénak érez. A zenét és a szöveget is ő jegyzi. Az új szerzemény címe: CSEPP

Minderről ő maga ezt írja:

Felnőtt fejjel az ember már nem irkál zenekarneveket sajtpapírokra… Nem ízlelget szavakat, hogy megérezze, hogy hangzik kimondva.De mi van, ha mégis !? Mi van akkor, ha mindent, amim van, mindent amit tudok odaadok a bennem lakó gyereknek, hogy kedvére játsszon? Ez volt a fő motívuma annak, hogy belekezdtem a P.S.Overdrive-ba. Nem akartam semmit sem akarni, csak engedni szabadon a játékot. Kíváncsi voltam merre visz.
Persze ahogy az lenni szokott ilyenkor aztán nagyon gyorsan találkozik az ember saját magával, de ha még ettől sem görcsölök be, akkor újra lehet lubickolni az igazi szabadságban.



Ennek az önfeledt játéknak az első darabja a Csepp című dal. Azt a rendkívül kellemetlenül romantikus  (mert hát egy komoly ember ilyesmit nem talál ki…) ötletet boncolgatja, hogy egy szakítás színhelyén ottmaradt könnycsepp megmakacsolja magát és megfogadja, hogy ha mindenki más fel is adta, ő akkor is minden nap ujjá születik mint esőcsepp, pára vagy zúzmara. Őrt áll egy elhagyott szerelemért és az otthagyott kedvesért, világítva ahogy csak az erejéből telik, hogy ezzel szépítse a komor estéket és reggeleket.

Picit távolabb lépve a szövegtől, ez a csepp igazából az a pár kis idegsejt, ami életünk végéig elraktározza egy szerelem emlékét, és történjen velünk bármi, amíg élünk időről időre megmutatja nekünk mit is rejt. Megtetszett a gondolat, hogy az érzéseink, indulataink és gerjedelmeink nem szállnak el csak úgy a semmibe, hanem szorgos kis könyvtárosként neuronok őrzik őket.