2016. június 27. | -gabriella-

Ria – ria Kispália – FOO 0. nap

Idén 9. alkalommal rendezték meg a Fishing on Orfűt, ami nyilván országunk egyik legbarátságosabb fesztiválja. Egyrészt mert valahol ez egy óriási zenész simogató, másrészt mert tényleg az. Az idei fesztiválra a meleg, az EB és a Kispál és a Borz búcsúja volt jellemző. Legalábbis első körben, aztán minden haladt a megszokott mederben.

Ebben az évben időben sikerült leérkezni a Fishingre, ami azt jelenti, hogy fél 3-kor már a sátrunk is állt az Isten Háta Mögött dűlőn. Sőt, addigra már többször megbántuk, hogy oda váltottunk sátorjegyet. Maradjunk annyiban, nem a luxus és a pompa jellemezte a lakhatásunkat. De ugye szarni bele, szól a zene. Tekintve a korai időpontot első körben a fesztivált térképeztük fel, ahol rögtön az az érzés fogott el bennünket, mintha haza se mentünk volna tavaly óta. A helyszínek a megszokottak voltak, néhány sátornak csak a neve változott, illetve az étel soron történt némi csere.

Az este elejét a Magyarország – Portugália meccs határozta meg. Senkit nem irigylek, aki abban az idősávban lépett színpadra. Mi az egyik büfé előtt, háttal örültünk minden gólnak, illetve újonnan szerzett ismerőseinkkel megittunk egy pálinkát. A 3-3 mégiscsak szép eredmény! Egyébként a fesztiválon nagyjából ezt a meccset lehetett élőben követni. Ez már a VB-nél is fura volt, hogy nulla lehetőséget biztosítottak a focirajongók számára a szervezők. Mondjuk engem annyira nem érdekel, csak mondom. A nagyjából nyolcszáz fokban elfogyasztott ital mennyiségtől felvértezve érkeztünk a Kistehénre, ami egy masszává vált azóta. Igazából nem volt rossz felvezetés, nyilván mentek a kötelező körök. A zenekarba annyira nem ástam mélyen bele magam, de a Jó csávó a Markónak örültem, meg a Szerelmes vagyok minden nőbe kezdetű nótát is dúdolgattam.

Eközben valami átszakadt bennünk és már a Kispálra vártunk. Mondjuk mire várhattunk volna, hacsak nem erre?! Most is rengetegen jöttek csak Lovasiék miatt. Állítólag ez már tényleg a búcsúkoncert volt. Én mondjuk szkeptikus vagyok. És nem azért, mert azt kívánom, soha többet ne lépjenek fel, csak mert az vagyok. Innen üzenem: jövőre akkor a Heaven Street Seven visszatérésére szeretnék jegyeket venni! Szóval a Kispál trilógiájának utolsó része nem sikerült rosszul. A számok többsége már sokkal több ember számára ismert, mint az előző lemezekről játszott dalok nagy része, de bevallom még így is voltak számomra vakfoltok. Mondjuk a Tiszai pályaudvar szép kezdésnek bizonyult. Kritikai megjegyzésem annyi lenne, hogy rettenetes volt a hangosítás. Hátul semmit nem hallottunk. Itt ragadtuk meg ketten az alkalmat és alászálltunk az első sorba. Köszi a pogót, egy élmény volt! Legalább most már nem csak kisujj kitartva mondok lenéző véleményeket, tényleg kimentem terepre és megnéztem milyen hard core Kispál rajongónak lenni. Elmondanám; 15 percig bírtam és nem azért mert rossz volt, egyszerűen csak nehéz lett volna tovább magzat pózban védeni magam.

Részemről ez egy korrekt lezárása volt a Kispál antológiának. A Csillag vagy Fecske, De szeretnék és még sorolhatnám a 20-as éveim meghatározó dalai voltak. Nyilván a Csigáról is mindenkinek megvan a véleménye, de tényleg hozta azt a hangulatot és azokat a poénokat a koncert, amiket egy ember elvárna a Lovasiéktól. Ez így szép kerek.

Utánuk az Európa Kiadó lépett fel a Kovács (nem is az az) Ákos színpadon. Menyhárt Jenő egy jelenség. Mivel kikötötte, hogy ők nem az a zenekar, akiknek meg kell mondani mit játszanak a színpadon, majd ők azt tudják, egy szélmalom harccá vált a „Mocskos idők” bekiabálásom. Nagy sajnálatomra főként az új album dalai kerültek terítékre, így egy idő után feladtam. A közönség mondjuk elégedettnek tűnt. Na meg részegnek.

És akkor indult be csak a fesztivál!

-gabriella-

Fotók a fesztivál FB oldaláról!