És hogy ez miért számít igazán nagy eseménynek? Az előbbi kérdést fel sem tehetik azok, akik a fentebb kijelölt dekádban a műfaj kötelékében nőttek fel, hiszen a kaliforniai zenekar csupán négyéves működése alapjaiban biztosított új lehetőségeket a hardcore-nak azáltal, hogy a nyolcvanas években már kiterebélyesedett ösvények elegyítéséből egy teljesen új tartásnak és megszólalásmódnak, a metalos hardcore felvirágzásának adott életet saját kiadványain. Persze az előzmények sem voltak jelentéktelenek, elvégre John Coyle a Stand Alone-ban, Mike Hartsfield pedig az egyetlen, ám annál hatásosabb EP-t megjelentető Against The Wallban feszegethette saját korlátait, ennek eredményeképp pedig büszkén jelenthetjük ki, hogy az Outspoken megalapításával a modern hardcore alapjai is le lettek fektetve. Ennek ékes tanúbizonyságát adja a máig alapműként tisztelt bemutatkozó nagylemez, az A Light in the Dark, amely szikár riffjeivel, karakteres basszusjátékával és kifejező üzenetközpontúságával már megjelenését követően etalonná válhatott a tengerentúlon. 

 

Az 1992-ben kiadott album nagyban gondoskodott is arról, hogy a kilencvenes évek közepe egy minden korábbinál szigorúbb alapokra épített színteret szervezhessen újra, és amikor a banda már saját otthonában is több száz embernek játszott, utolsó kiadványán, az 1994-es The Currenten még ennek is új lehetőségeket biztosíthatott, hiszen a műfajokon átívelő kikacsintások egy zeneileg és morálisan egyaránt érett, kiteljesedett zenekart tükröztek. Talán ezért is örömteli, hogy a srácok anno a csúcson – három keleti parti és egy nyugati turnét követően – hagyták abba a zenélést, ám az újjáalakulás épp emiatt nem is szeretne több lenni annál, minthogy azok is átélhessék a formáció mindmáig érvényes gondolatait. „Sosem álltunk volna újra össze a pénz miatt; azok nem is mi lennénk, hiszen csak úgy van értelme, ha érzésből, őszintén zenélünk, és csak addig, amíg ez fenn is áll” – nyilatkozta Hartsfield a korábbi négy tengerentúli reunion-buli kapcsán. Így ha akkor minden vágyad lett volna látni a kilencvenes évek egyik leginkább meghatározó bandáját, azért, ha pedig később születtél, és egy olyan történelemórára vágynál, amely ezentúl meghatározza a hardcore-ról való gondolkodásod, azért lesz kötelező megtisztelned az eseményt a jelenléteddel, hiszen a fővárosi színtér idei legfontosabb koncertjéről van szó, ahol hazai vendégként a debreceni, megannyiszor bizonyított Hanoi fogja nyitni az estét.