2012. július 24. | Ági
A pálinkás jégkása esete a Hegyalja Fesztivállal
A sátorállítás után egyből a Borsodi Malátabár felé vettük az irányt, ahol éppen a Till We Drop adott koncertet. A zenekarról érdemes tudni, hogy nemcsak hazánkban népszerűek, a magyar pop punk zenét játszó banda a tengerentúlon is gyakran megfordul. Legújabb klipjük Adele híres slágere, a Someone Like You átirata, melyet másfél hét alatt közel 54 ezerszer tekintettek meg a rajongók. Bár az első egy-két számról lecsúsztam ennél jobb indítást nehezen tudnék elképzelni. Már többször hallottam őket élőben, de ilyen jó hangulatú bulijuk még nem volt. A Malátabár pillanatok alatt megtelt baseball sapkás, cicanadrágba bújt fiatalokkal, akik a zenekarral üvöltötték az ismert slágereket.
- megosztás
- kapcsolódó linkek
- kapcsolódó cikkek
Mivel 7 órára már kellően megéheztünk, úgy gondoltuk, itt az ideje feltérképezni a környéket. Tíz perc séta után megtaláltuk a közértet, ahol kígyózó sor fogadott. Az alapvető élelmiszerek, mint például a kenyér már reggel elfogyhattak, mindössze öt kőkemény zsömle volt a tartóban, ami talán jobb, ha ott is marad. Végül az egyik stand mellett döntöttünk, ahol többek között hot-dogot is lehetett enni, 500 forintért akkora adagot adnak, ami 2 embernek is jócskán elegendő. Mivel a vonaton már alapoztunk a boros pincék felderítését másnapra halasztottunk. Gyorsan visszamentünk a Malátabárhoz ahol éppen a Fish! zenekar hangolt. Már sokat hallottam róluk, de élőben most látom őket először. A csapat népes rajongótáborral rendelkezik, a számok közötti felvezető szöveget már mindenki jól ismeri, egy-egy dalt hangos ováció fogad.
A szerdai nap koncertfelhozatal szempontjából nem kedvezett, de hamar feltaláltuk magunkat. Az egyik sátorban összefutottunk Gergővel, akit még általános iskolából ismerek. Nem volt kedve egyedül bolyongani, így együtt indultunk a barátai keresésére. Hosszas telefonálgatás után végre együtt volt a csapat, indulhat a buli. Megittunk egy sört, majd Gergő elárulta, hogy a kempingben házi pálinkát rejteget, amit velünk is szívesen megosztana. A pálinka nem tartozik a kedvenceim közé, de ha már fesztiválon vagyunk, akkor igyunk is. Nyolcan bezsúfolódtunk a két személyes sátorba, ahogy a mondás tartja: sok jó ember kis helyen is… Meg kell hagyni, már régen ittam ilyen erős alkoholt és mivel a pálinka íze se a legjobb arra az elhatározásra jutottunk, hogy be kéne keverni valamibe, végül a jégkása mellett döntöttünk. A következő kérdés, hogy vigyünk be alkoholt a fesztivál területére? Az egyik srác a pulcsijába rejtette, mondván lesz, ami lesz. És csodák csodájára nem volt gond, az őr hiába motozta át az ellenőrző kapunál nem találta meg a féltett kincset. Sajnos a kivis jégkása se javított túl sokat a helyzeten. Az íze még mindig szörnyű, de becsületesen megküzdöttem vele. Az ivászat célja számomra az volt, hogy elviselhetőbbé tegyem az esti diszkót. Bár a Hegyalja rockzenei fesztiválként indult mára a Drum and bass, Dubstep is utat tört magának. Egyetlen másik szórakozási lehetőség a Jéger sátor volt. Itt az összes Kispál és Quimby szerzeményt meghallgathattunk, néha egy kis Szalai Évával és Pálinka dallal vegyítve. Az első nap reggel 6 órakor keveredtem a sátramba és megfogadtam, hogy többet ilyen nem lesz.
Ági
Fotó: A-Team (hegyaljafesztival.hu)
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.