2011. január 27.

Steve Lukather újra Budapesten

Steve Lukathert senkinek nem kell bemutatnunk, hiszen a Toto együttes gitárosaként mindenki  „zenészistenként” tiszteli, és hazánkban is többször járt már, nemcsak a Toto-val, hanem számos más produkcióival. Utoljára 2009 nyarán adott koncertet a telt házas A38 közönségének, ahova márciusban is visszatér legújabb szólólemezének dalaival.

Steve Lukather rossz évet zár. “A legrosszabbat életemben” –  taglalja a  legendás gitáros – “a magánéletem romokban hever. Válok legkisebb gyermekem anyjától. Meghalt az anyám. Hetente kétszer megyek pszichiáterhez, s próbálom kitalálni, valójában hol is van a helyem a  világban – ami, hozzátenném, önmagában is meglehetősen zűrzavaros.” S mégis, új albuma, mely a rejtett üzenetet hordozó All’s Well That Ends Well címet viseli, a legszebb és legerősebb zenét tartalmazza, amivel fényes pályafutása során büszkélkedhet; e pályafutás akkor kezdődött, amikor 17 éves korában nekiállt lemezeket készíteni Los Angelesben, majd társ-alapítója lett a Toto-nak s ezzel belépett az elsőosztályú Los Angeles-i zenészek exkluzív körébe.

Lukather azóta is folyamatosan szerepel a világ legjobb gitárosainak dicsőségtábláján, olyan cimborák társaságában, mint Jeff Beck, Eddie Van Halen, Jimmy Page, Larry Carlton és más legendás  muzsikusok. A másik alapító tag, David Paich mellett ő vezette át a Toto-t a banda platinalemezekkel szegélyezett kanyargós útjain, s eközben Michael Jackson, Aretha Fanklin, Stevie Nicks, Miles Davis, Roger Waters, s még egy  sereg rock és pop király albumain is játszott, slágereket írt a Tubes-nek és George Bensonnak, valamint felépítette szólókarrierjét, ami 1988-ban indult, a Lukather című koronggal.
Hat szólólemezzel később megszületett az a mű, ami a saját megítélése szerint az eddigi “legjobb munkája”, az agyafúrt, tréfás és olykor szívszaggató All’s Well That Ends Well.

“Tudom, hogy rendkívül változatos életet éltem és fantasztikus karriert futottam be” – mondja némi öniróniával -, “de  nem ülök a babérjaimon. Állandóan arra törekszem, hogy egyre jobb dalokat írjak és  igyekszem egyre rafináltabban variálni az akkordokat. Minden nap dolgozom. Az eredményt hallhatjátok az új albumon.” Így folytatja: “Néha viccesen azt mondom, az ELVESZETT hangokat keresem, és bizonyos értelemben ez így is van. Csakugyan szeretnék rábukkanni valami nagyszerű dologra, ami mindenkit megérint. Erről szól az egész: azért csinálunk zenét, hogy ezen a  magasabb szinten tudjunk kommunikálni.”

Lukather a maga részéről az All’s Well That Ends Well albummal arra törekszik, hogy egyfajta egyensúlyt teremtsen önmaga számára – és mások számára is. “Nem azért írok dalokat – mondja -, hogy a szólókkal elkápráztassam gitáros barátaimat. …  Azt akarom, hogy a zene, amit mostanában művelek, kapcsolódjon az emberekhez. Ha tudnak valahogy kötődni egy dalszöveghez, egy hanghoz vagy egy dallamhoz és ettől három-négy percen át boldogabbnak érzik magukat, jól végeztem a dolgomat – s ezt szeretném tenni hátralévő életemben!”

STEVE  LUKATHER
All’s Well That Ends Well
2011. MÁRCIUS 5. A38