2010. november 25. | Anikó

Sok hering egy kis dobozban – Kispál-film

Egyetlen alkalommal, november 24-én hivatalosan este 8-tól az egész ország megnézhette a Napozz holddal című Kispál mozifilmet. Aki a főhelyszínt, a West-Balkánt választotta, számos szervezési hibával szembesülhetett, ilyen volt a túlzott tömeg is. Ez sajnos sokat levont a film értékéből.

Már az augusztusi búcsúkoncerten sejteni lehetett, hogy mozifilm formájában viszont láthatjuk a Kispál és a Borz utolsó pillanatait. Merényi Dávid rendezésében el is készült az alkotás, amit Budapest több pontján, valamint a vidéki mozikban is meg lehetett tekinteni.
Fennakadással indult az este, ugyanis a West-Balkános beléptetés erősen csúszott, nagyon lassan lehetett megközelíteni a bejáratot. Akkora tömeg, mint a tegnapi, nem sokszor fordulhatott elő a Nyugati-téren.

Így fél kilencig Varga Livius moderálásával Lovasi András, Kispál András és Dióssy Ákos beszélgetett, avagy húzta az időt, azért, hogy mindenki bejusson az épületbe. A produkció kizárólagos jellegéből következően a többi helyszínre is közvetítették ezt a hangulatfokozó show-t. Ahogy később hallottam, sajnos ezt nem minden moziban sikerült megoldani technikailag, így Budapesten és vidéken is sok rajongó türelmére apelláltak, hiszen ők ebből kimaradtak. Viszont nagyon sokan akarták a West-Balkánból végigkísérni az eseményeket, alig lehetett elférni és bizony a film közepén is érezni lehetett, hogy már elszívtuk egymás elől a levegőt. Így pedig kevésbé lehetett odafigyelni a kivetítőre és ez a fullasztó környezet jelentősen rontotta a mozi élvezhetőségét.

A film viszont cseppet sem szenved a magyar koncertfilm-készítés gyermekbetegségeiben.  Végig képes lekötni a figyelmet és optimális arányban váltakoztak a beszélgetős és a koncertes jelenetek. Sajnos több diskurzusnál nagyon rossz a hangminőség, így nem igazán lehet érteni, hogy mit mondanak. De értékelendő, hogy felirattal próbálták kiküszöbölni ezt a problémát. Nagyon hangulatos és vicces jeleneteket vágtak össze, szórakoztató lett. A koncertes percek olyan dinamikusak, hogy még pislogni sem éri meg, nehogy lemaradjunk valamiről.

És tényleg, kicsit olyan volt, mintha újra ott lennénk a búcsúkoncerten. Az biztos, hogy tátva maradt minden száj egy-egy olyan jelenetnél, ahol végig pásztázták a rengeteg búcsúkoncerten tombolót. Mert mindenki elégedett lehet azzal, hogy ez lett a vég. A film szempontjából biztosan...

Anikó