2009. november 10.

Johnny Winter a budapesti éjszakában

Az elmúlt közel négy és fél évtizedben  Johnny Winter egyedülálló gitárjátékával hatalmas népszerűségre tett szert a blues-rajongók berkeiben. Visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy fehér – sőt, kinézetre inkább albínó - létére leginkább a fekete közösségnek köszönheti, hogy egyáltalán utat talált a blues világába. „Mindig feketék által látogatott klubokba jártam, és mindig szívesen láttak maguk között.”

1962-ben összesen két fehér ember vett részt a Beaumont-i Raven klubban B. B. King koncertjén: a 17 éves Johnny és öccse. Johnny mindenképpen szeretett volna egy színpadon muzsikálni a Királlyal, aki végül a haverok unszolására odaadta legendás gitárját Johnny-nak, és hagyta rajta játszani őt. A nóta végén közönség állva tapsolt, s King is elismerően bólogatott.

1969-ben szerződött a Columbia kiadóhoz, s szinte azonnal magához vonzotta azokat a rajongókat, akik Jimmy Page-en és Eric Clapton-on keresztül épp csak felfedezték a klasszikus blues-t. Abban az évben megjelent lemeze után egyértelművé vált, új gitár-zseni került a nemzetközi színtérre. A rádiók játszási listáján dalai előkelő helyre kerültek, főképp az "I'm Yours and I'm Hers”.

A Robert Johnson-féle „country blues”  és az elektromos gitáron alapuló blues-rock határmezsgyéjén haladva a 70-es évektől kezdődően egészen napjainkig Johnnyt egyértelműen a legjobbak között tartják számon, s éppen imádott és tisztelt bálványai, Muddy Waters és John Lee Hooker egyengették karrierjét. Sőt, az új generációnak már ő mutatta be a Muddy Waters-t, hiszen a producere és a gitárosa volt a Grammy-nyertes „Hard Again”-nek, csakúgy, mint a szintén Grammy-díjra jelölt „I’m Ready” című lemeznek. Az együttműködés páratlan sikert hozott.  

Népszerűsége az új évezredben mit sem kopott, amit telt házas koncertek, további Grammy nominációk és egyéb rangos elismerések is bizonyítanak.

Johnny Winter
november 23. (hétfő), 20:00
Diesel Klub (volt E-Klub)