2008. november 3. | Sári Júlia
Elhunyt William Wharton, vagyis születési nevén Albert du Aim, amerikai festőből vált író, aki ötvenhárom évesen cserélte először az ecsetet tollra, és első novellájával, a Madárkával rögtön meg is nyerte a National Book Award-ot, majd a belőle készült film Cannes-ban is fődíjas lett. Az írót Kalforniában érte a halál, nyolcvankét évesen.
William Wharton Amerika szerte sikeres impresszionista festő volt, amikor 1979-ben úgy döntött, álnéven megírja az életrajzi ihletésű Madárka című novellát. Élete felén túl volt tehát, és nem is gondolta volna, hogy halála után elsősorban íróként jegyzik majd, s nem festőként, aminek addig képzelte magát. De talán élete végéig sem hitte volna, hiszen ahogy mondta: „Az, hogy nem úgy gondolok magamra, mint egy íróra, adja a szabadságot, hogy az legyek.” Wharton írói munkásságához elsősorban saját, igencsak kalandos életéből merített ihletett, a Madárka például egy olyan ember lelkébe enged bepillantást, aki már-már megbolondul a kanárikért – akárcsak maga Wharton, aki tizenhét évesen nem kevesebb, mint kétszázötven kanárit tartott.
Az 1982-es Éjfélre kitisztul című könyve második világháborús élményeiről szól, amely során Wharton súlyosan megsebesült, az 1981-es Dad pedig arról az időről, amikor a doktori cím megszerzése után Kaliforniából Párizsba költözött, egy lakóhajón élt, és utcai festőként kereste a kenyerét.
Ezekből a legfontosabb műveiből film is készült Hollywoodban, a leghíresebbhez, a Madárkához (Alan Parker rendezése) ráadásul nem más írt zenét, mint a négyszeres Grammy-díjas Peter Gabriel, a Genesis egykori énekese.
Wharton fia, Matt du Aime elmondása szerint az író egy kaliforniai kórházban hunyt el, ahová a vérnyomásával kapcsolatos gondok miatt kellett bevonulnia néhány napja.
Sári Júlia
Forrás: nytimes.com