2008. július 28. | Bankos Zsu
Szombat este csak kisebb megszakításokkal hagytuk el a VIVA Színpad területét a zánkai BalaTONE-fesztiválon, nem is csoda, hiszen az Alvin és a mókusok után a PASO és a Quimby szórakoztatta a közönséget.
A nap első fellépője ezen a színpadon a Fish! volt, nekik kellett megteremteni az esti buli alaphangulatát. Nem volt nehéz dolguk, a fesztiválozók vették a lapot, és egyre többen gyűltek a színpad elé. Őket rövid beállással az Alvin és a mókusok követték. A program vegyes volt sok régi dallal, melyek gondolom sokunkban a mára már legendává vált gimis emlékeket idézték. A legszebb pillanat viszont kétségtelenül az volt, amikor a tizenéves forma betkós bakancsos, gyűrött arcú, kócos kislány a kemping bejáratánál megkérdezte, hogy ugyan tudjuk-e, hogy mikor és hol lesz az Alvin. Fél másodperc néma csend, majd rövid és tömör válasz: az, ami most szól, az az. Fordulj meg, irány a színpad!
A Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertjénél jobban szerintem csak a Quimby-t várták a táborlakók, hogy levezethessék a PASO fellépése alatt begyakorolt lábmunkát, amit mindenki Krsatól lesett el. A nagy slágerek mellett szinte minden dalt végigtomboltak a fiatalok, még az első sorokat – és a színpadot is – megtámadó szárnyas hangya, vagy ki tudja milyen bogár, raj sem tántoríthatott el senkit.
A Quimby alatt a nézőtér közepe felé húzódtunk a raj elöl, és meglepődve tapasztaltuk, hogy a közönség még így az utolsó napon sem viselkedik állat módjára senki a közönségben. Nem rúgtak fel, nem inzultáltak, senki nem tarhált aprót sörre, mindenki a színpadra koncentrált. Kiss Tibiék pedig jöttek. Szokás szerint Livius irányította a koncertet, csak úgy záporoztak az anekdoták, és a koponyákban az alkohol szülte homály mögött felvillant a fény. Livius mester elhintette magvakat, melyek majd biztosan gyökeret eresztenek a hallgatóság elméjében. Persze a srácok zenéltek is, a buli az Álmatlan dallal és a Ventilátor blues című nótával kezdődött, de nem maradt ki a Sehol se talállak, a Most múlik pontosan, Autó egy szerpentinen, a Magam adom és a Homo defektus sem. Az Ékszerelmére albumról is hallhatunk néhány darabot, Az otthontalanság otthonát, a Mennyből az angyalt, a Halleluját és persze a Libidót is. Régi jó szokás szerint pedig a Bordély Boogie-val zárult a mulatság. A koncert végére az eső is eleredt, de most is szinte show-elemként szolgált, és még inkább fokozta – az amúgy is – őrült hangulatot.
Klikkel a képre és nézd meg a galériánkat!
Egy ilyen koncert után nem lehetett megállás, gyorsan rohantunk is a következő helyszínre némi utánpótlásért.
Bankos Zsu