2008. június 27. | Sári Júlia

Nem sírunk, nem kérünk, hanem megcsináljuk!

Lehet kultúrát csinálni a hazai kultúrpolitikai feltételek mellett? Csodával határos módon, de lehet! Mint azt néhány hónapja mi is megírtuk, meghökkentően banális okokból idén nyáron elmarad a huszadik, jubileumi Művészetek Völgye, a szervezők azonban a kis hazánkban megszokott akadályokra nem a hasonlóan megszokott meddő panaszkodással, lázongással vagy kétségbeesett kuncsorgással válaszolnak. E helyett önerőből, állami támogatás és segítség nélkül, egy páratlan társadalmi összefogással megcsinálják a szerényebb, ám annál nagyszerűbb kapolcsi bűvészeti napokat.

„Kapolcson néhány éve megszűnt a posta, ősztől már az iskola is bezár. A csatornázás egyenlőre több gondot okoz, mint örömet. A jövő kilátástalannak tűnik, de az akarat még nem fogyott el teljesen. A fesztivál most is erőt és biztatást adhat a túléléshez. Mint húsz esztendeje. A rendszerváltás előtt néhány héttel” – von párhuzamot Márta István, a kapolcsi fesztivál igazgatója a húsz évvel ezelőtti és a mostani, hasonlóan aggasztó helyzet között. Ám ahogy akkor, a Művészetek Völgye megálmodói és megvalósítói most is szembe mennek az akadályokkal, és ha kell, önerőből, civil és helyi önkormányzati segítséggel megcsinálják az Édes Völgyrevolúciót. Művészetek Völgyére ugyanis nincs pénz. Hogy miért? A vagyon, illetve tőke fölött nem rendelkező nonprofit egyesület évek óta egyre kevesebb állami támogatást kap a fesztivál megrendezésére, a körülbelül 200 millió forintos költségvetésű rendezvény ráadásul olyan abszurd okok miatt maradt ki az NKA és a Kulturális Minisztérium pályázataiból, mint a balatoni régió automatikus és érthetetlen kizárása illetve egy másik pályázat kiírásának több hónapos késedelme, amely ellehetetleníti a tervezést. Egy olyan országban tehát, ahol nem lehet ésszerűen tervezni és szervezni, egyedüli lehetőségként a bűvészkedés marad, ezért kapta az idén megrendezésre kerülő mini-fesztivál a Kapolcsi Bűvészeti Napok fantázianevet.

És bár ez az önkéntes fellépőknek, civil fölajánlásoknak és önkormányzati adományoknak hála megvalósuló fesztivál sok tekintetben hasonlítani fog az első, még kezdetleges és spontán hangulatú, 1989-es Művészetek Völgyéhez, Márta István hangsúlyozta, hogy a cél nem az időutazás vagy a nosztalgia. „Nem csinálhatjuk ugyanazt, mert más idők járnak. Egyszerűen most másképp nem megy” – mondta az Új Színházban tartott sajtótájékoztatón. És hogy hogy lesz a fentiek ellenére mégis fesztivál július 25-től augusztus 3-ig, az valóban fölér a varázslással! Márta István a legnagyobb hazai művészeket nyerte meg, hogy zsíros kenyér és vonatjegy ellenében föllépésükkel támogassák a társadalmilag és kulturálisan egyaránt fontos törekvést, a dologi kiadásokat pedig a számítások szerint képesek lesznek önerőből, vagyis a jegyeladásból és a workshopok részvételi díjából, illetve a civil szponzorok fölajánlásaiból fedezni. Mindamellett a környékbeli városok saját finanszírozású programokkal is hozzájárulnak a fesztivál műsorához, főként Veszprém önkormányzata, amelynek rengeteg komolyzenei és jazz koncertet, színi előadást és táncműsort köszönhet majd a közönség. S végül jelen lesznek egyéb szervezetek is – ugyancsak önerőből és saját szervezéssel –, amelyek között a leggazdagabb programmal a zsidó kulturális szervezet, a budapesti Marom várja majd az érdeklődőket Monostorapátiban. A Jewstock elnevezésű programsorozat előadásokat, beszélgetéseket, valamint népzenei és jazz koncerteket foglal magába, esténként pedig Tilos rádiós dj-k szolgáltatnak zenét a helyi focipályán.

Az önkéntes fellépőknek hála a völgy zenei felhozatala idén is roppant gazdag, ott lesz ugyanis többek közt az Amaninda együttes, Palya Bea, a Hobo Blues Band, a Kaltenecker trió, Vázsonyi János, Másik János és a Kistehén Tánczenekar, a Fringe Fesztivál hat nyertes zenekara, illetve a Művészetek Völgye által kiírt Önkéntes Fellépők Pályázatának hetvenöt befutó előadóművésze. Érdemes lesz ellátogatni Taliándörögdre is, ahol a Csend Házában Szőke András helyi lakos enged betekintést a Völgy történelmébe, illetve több koncertre és beszélgetésre is sor kerül. Vigántpetenden a MACIVA, vagyis Magyar Cirkusz és Varieté által ingyen és bérmentve fölajánlott hatalmas cirkuszi sátorban az állami Artistaképző növendékeinek bemutatója lesz látható, Nagyvázsonyban pedig a Showder dumaszínház fiatal tehetségei gondoskodnak a jó mulatságról. A falvak közötti közlekedést idén, csakúgy mint eddig, az egész nap közlekedő, ingyenes Csigabusszal lehet majd megoldani. Természetesen a körülményekre való tekintettel a jegyárak is változtak idén, így a napijegy, amely mindenféle program látogatására feljogosít, 1800 forintba fog kerülni, az egy napos sétálójegy, amellyel csak a kiállításokra és a vásárra lehet bemenni, 300 forintba, bérlet pedig ezúttal nem lesz. Mindenkinek ott van tehát a helye, aki nemcsak szereti a Művészetek Völgyét, a remek programokat és a csodás kapolcsi tájat, de egy olyan országban szeretne élni, ahol a jó törekvéseknek van esélye a túlélésre.

Sári Júlia