2008. május 10. | -nm-
„Ne a lányok bugyijába juss be a költészettel, hanem a fejükbe” – tanácsolja egy ortodox zsidóként koncerteken és merészebb zenetévé-adásokban feltűnő furafejű repper a zenebuzi tíz- (vagy inkább száz-) parancsolatot számba vevő Thou Shalt Always Kill című slágerében. A nyelvtörőnek is kiváló, természetesen londoni Dan Le Sac vs. The Scroobius Pip nevű zakkant hiphop-duó a zenei klisékre ráunt közönség fejébe már biztos bejutott (ha a bugyijába nem is), úgyhogy itt a nagylemez ideje.
Az említett sláger nagyjából egy éve megszállta a zenetévék késő esti és éjszakai műsorsávát, hála a kifejezetten eredeti és üdítő bólogatós hiphop-hangzásnak, és a zsidó szakállal és pajesszal pózoló, baseballsapkás Scroobius Pip szövegeinek, amelyek kíméletlenül beletrafáltak a zenesznob felebarátok gyenge pontjaiba: „Ne kezdj utálni egy bandát csak azért, mert népszerűek lettek”. Emellett megmondja a tutit a szigetország tévés kultúráját és zenei szaksajtóját illetően, sőt életvezetési tanácsokat sem rest osztogatni: „Ne menj a pasid legjobb barátjával az erdőbe, hogy ott drogozzatok és megcsald vele”, „Ne legyél már olyan könnyen szerelmes”, „Ne menj nyílt felolvasóestre, hogy aztán azonnal lelépj, amint befejezted a szaros kis versedet vagy dalodat, te önelégült pöcs”. Sőt: „Ne menj vissza hetente ugyanabba a kocsmába, csak mert egyszer láttál ott egy csajt, aki tetszett, de kurvára nem voltál képes leszólítani.” Tegye fel a kezét, akit az egyik parancsolat sem érint. Senki? Gondoltam.
A kis köpcös Dan Le Sac és a furcsa tekintetű, létra magasságú Scroobius Pip (aki egy tizenkilencedik századi, egyébként teljesen értelmetlen, Scroobious Pip című versről nevezte el magát, direkt elírva) tehát egy londoni hiphop-elektro duó, és komolyabbak annál, mint ahogy kinéznek. Kőkemény metafizika hatja át a számaikat, A Letter from God to Man című számukban (melyhez a Radiohead Planet Telex című dalát vették meg és törték össze) például maga Isten szabadkozik, hogy miért tesz magasról erre a szerencsétlen bolygóra, majd kiakad, hogy az egész a mi hibánk, a Look Tor The Woman című pedig a párkapcsolati vergődésről szól, a szokásosnál jóval életszagúbban.
A zenei ravaszság és sokszínűség talán annak is köszönhető, hogy ketten a (zeneileg) nagyon megosztott London két feléről valók. Nem nagyon hasonlítanak senkihez talán a hasonlóan agyas Mike Skinner alkotta The Streets juthat eszébe a hallgatónak, egyébkét, hiphopban utazó kortrársaiknál (Dizee Rascal, M.I.A.) finmabbak és kegyetlenebbek egyszerre, amolyan értelmiségi rap, amit művelnek. A Thou Shalt Always Kill óta eltelt egy évben mindenesetre felépítették kultuszukat és jól (bár furán) csengő márkanévvé váltak, úgyhogy végképp itt a nagylemez ideje, amely május 12-én jelenik meg Angles címmel. Ez főleg ahhoz képest nem kis dolog, hogy a lemezfelvételek idején még kiadójuk sem volt, nem akarták ugyanis előre lekötni magukat, „inkább elkészítettük a lemezt, hogy aztán az megtalálja a maga kiadóját”, mondja Pip. Szerezzétek be, hallgassátok, okuljatok, nevüket a szátokra hiába ne vegyétek.
-nm-