2010. szeptember 1. | Vincze Zsófi - DSLgi®l
A SZIN Party Arénájában teltház volt szombaton, pedig sokak azt sem tudják, hogy a N.O.H.A.-t eszik, vagy isszák és egyáltalán milyen stílusú zenét játszanak. A koncert végére láthatólag sokan új kedvencet tudhattak magukénak. Van, akinek még az eső is kedvez.
Persze nem ők voltak az egyetlen teltházas zenekar aznap este, hiszen előttük lépett fel a Bëlga. Mondanom sem kell, hogy beférni a Party Arénába nem igazán lehetett, ám én ezt egy percig sem erőltettem. Voltak, akik nagyon előrelátóak voltak, köztük mi is, úgyhogy már jóval a Noise Of Human Art fél tizenegyes kezdése előtt legalább 20 perccel megpróbáltuk a lehető legjobb helyet (értsd: elöl, de legyen közel a pult, meg a kijárat is) bebiztosítani magunknak, és az összes „Merre vagy? Hol? Mi ott vagyunk a’ izénél?” kezdetű telefon beszélgetéseinket elintézni. Kivétel nélkül, minden ismerősömet odarángattam a várva várt koncertre, ami röviddel 22:30 után el is kezdődött. Innentől kezdve az egész egy oldott, örömteli bulizásba ment át. Annak ellenére, hogy N.O.H.A.-ék az új albumukat (Respect The Menu) turnéztatják, az összes fontosabb slágert és régebbi dalokat lejátszották, a közönség pedig nagyon hálásan ugrált rá.
Visszatapsolás után még két szám, majd irány a színpad másik oldala, hogy egy én is megismerkedhessek ezzel a fantasztikus csapattal. Nem maradtak sokáig, mert rákövetkező nap a Félszigeten léptek fel. Többnyire Chevy-vel beszélgettem, aki a feka MC a csapatban és annak ellenére, hogy ő az egyetlen nem európai tag, keni vágja a németet. Egyébként, ha már itt tartunk, a csapaton belül három féle nyelven is beszélgetnek egymással felváltva (angol, német, spanyol), mindenki tud mindenhogy, méghozzá anyanyelvi szinten.
Sajnálom, hogy nem töltöttek több időt itt, biztos vagyok benne, hogy tetszett volna nekik Szeged. Minerva, az énekesnő elmondta, hogy azért a mindennapos koncertek között muszáj pihenniük, hogy ugyanazt a színvonalat és erőt nyújtsák a színpadon, pedig szeretnek ilyenkor új helyeket felfedezni.
Az éjszaka további részében már nem látogattam koncerteket, viszont megnéztem a kajasort. Mellettem egy lány épp hagyma nélkül kérte a hamburgert, mire a pultos nő felajánlotta, hogy hát akkor egyenként ki szedegeti belőle a hagymát, mert ez már előre el volt készítve. A Jäger Bar és a Silent Disco csurig tele volt, viszont ATFC veretős zenéjén eléggé kevesen vettek részt.
A vonaton volt hely hazafelé, és persze az összes SZIN-est meg lehetett onnan ismerni, hogy bokától lefelé sáros, de ezt büszkén viseltük, mert jó buli volt, és jövőre is akár esik, akár fúj, megyünk!
Vincze Zsófi