Legalábbis a When The Smoke Clears című kiadvány azt igazolja, hogy a hardcore fiatalabb szerelmesei méltán találtak minőségi kapaszkodóra a Foundationben, hiszen a lemez épp annyira értelmezhető alázatos kortörténeti áttekintésként, amennyire teljes értékben kurrens és friss szellemiségű dalcsokorról beszélhetünk. Ilyen értelemben persze a zenei ősforrás tekintetében sem kell messzire mennünk, hiszen a New Yorki iskola épp annyira mutatkozik meg az egyes dalokban, mint a kilencvenes évek végén disszonáns, kaotikus és feszült váltásai, hogy a morózus riffekről és groove-okról ne is beszéljünk. Márpedig mindez olyan egységes és erőteljes formában van tálalva – köszönhetően a markáns dalszövegeknek is –, hogy a műfaj régi szerelmeseinek épp annyira hozzon kedvet a Foundation a régi klasszikusok elővételén túl a hallgatáshoz, mint amennyire a banda bevezetheti tulajdon generációját abba a miliőbe, amely belső összetettsége és változatossága miatt is látszólag nehezen megfogható. Ebben pedig nem más érkezik a zenekar segítségére, mint a friss Bridge Nine-üdvöske Expire, akik a középnyugati színtér sajátosságaiból formálták ki saját, lényegre törő arculatukat, amit épp annyira jellemez a nyers erő, mint a tudatos tömörség. Ennek szellemében pedig tessék leakasztani a vállfáról a baseball-kabátokat, felvenni a kopott buggy jeanst, és találkozzunk a Dürer Kertben, ahol két fiatal tehetség bizonyítja be, hogy nyomtalanul semmi sem múlhat el.