3423 zenekar 12355 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2010. június 18.

Kettő-kettő ellen, avagy mit ér az ha magyar vagy?

Copyright:

Két magyar és két amerikai banda méri össze erejét a színpadon. Az esemény rangját jelzi, hogy a nagyszámú érdeklődésre való tekintettel a Dürer-kert nagytermében került sor eme jeles eseményre. A Unsent Letters, a Kill With Hate, az amerikai Job For a Cowboy és As I Lay Dying koncertezett. Gyűltek is szépen a népek rendesen bár ebbe beletartoztak azok is akik azért tértek be egy jófajta hideg sörre, hogy a kivetítőkön nézzék a foci-vb aktuális meccsét.

Talán emiatt is történt, hogy az elsőként fellépő magyar Unsent Letters produkciójára viszonylag kevesen voltak kíváncsiak. Én azért benéztem hiszen ezért jöttem ide de az én érzelmeim is elég vegyesek voltak. Saját maguk sem találták még meg azt a besorolást a metál zenén belül ami rájuk jellemző és én sem tudtam meghatározni milyen stílusban zenélnek. Egy számon belül is hirtelen váltásokkal ugráltak a gyors és a lassú ritmusok között úgyhogy azt gondolom talán a káosz metál kategória lenne a legjobb részükre. Most akkor el kéne dönteni merre tovább mert ez így nem jó ahogy van és rajtam kívül a közönségnek sem jött be igazán. Utolsó koncertje volt egyik dobosuknak, a jövőben sok sikert kívánok neki.

A Kill With Hate következett utána második magyarként és itt a színvonal is feljebb került. Gyémánt Krisztián hörgése már megközelítette a belépő szintet így könnyebb volt a rájuk hangolódás. Soknak még így sem nevezném a rájuk kíváncsiakat de azért némi mozgolódás már történt a tömegben. Itt is történt tagcsere de egészen más okból. Olt Ákos gitáros a koncert előtt 5 nappal eltörte a kezét így posztját gyorsan másnak kellett átvennie. Semmilyen negatívumot nem éreztem a hangzásban így gratulálok Kovács Attilának aki átvette a helyét. Megfeszülök de semmi rosszat nem tudok mondani róluk és ez jó dolog hiszen már eddig a szintig eljutni is rengeteg munkába kerül.

Első amerikai zenekarként a Job For a Cowboy állt színpadra és ekkor csapott belém a felismerés mintha villám lett volna. Így kell ezt csinálni, ekkora lendülettel kell kezdeni és nem érdemes azzal foglalkozni most előzenekar vagy-e vagy sem. Olyan hatalmas energiával kezdtek, hogy az egyenértékű volt a hangrobbanással. Látszott minden tag az első akkordok felhangzásától kezdve 100%-ig odateszi magát és tiszta erőből játszik. Hangzásban, akkordokban, hangerőben már megközelíti a két előzenekar is őket de ez a bizonyos valami amit a Job abszolvált ez bizony hiányzott belőlük. Jonny Davy énekes nem pocsékolta az időnket, 30 másodperc múlva már a tömegbe ugrott és visszamászva sem fogyott ki belőle a lendület. Egyik kedvencem tőlük a Knee Deep ami egyszerűen állati jól szólt annak ellenére az énekhangok magas regiszterei valahol elkeveredtek a keverőpultban. A stroboszkópos világítás szerintem illett a stílushoz és az ördögi vörös fények is nagyon jót tettek a megjelenítésnél. Nem akarom szaporítani a szót mert szuperek voltak, a következő koncertjükön ott a helyem.

Az est fő fellépője az As I Lay Dying és egy ilyen előzenekar után nem csoda ha már a színpadra lépésük pillanatától megőrült értük mindenki. Jó kis pörgős számmal kezdtek, a 94 Hours zúzós belépője megmozgatta a tömeget. A 2007-es An Ocean Between Us-ról következett a címadó dal majd a Through Struggle. Kisebb technikai malőr miatt a technikusoknak majdnem negyed óráig az egyik hangfalat kellett szerelniük de ezen időt is felhasználták arra hogy Jordan Mancino egy iszonyú jó dobszólót játsszon. Szerencsére ezután már nem volt megállás a fiúk nyomatták a jobbnál jobb számokat és a hangulatra sem volt semmilyen panasz. Rengetegen pogóztak, a színpadról ugráltak a tömegbe és ennek következtében egyszer még a dühöngő középen lévő keverőpultot is majdnem elsodorták.

Sokáig nem tudtam elképzelni a mélyen keresztény vallás hogyan egyeztethető a metalcore-ral de most már látom szépen megférnek egymás mellett. A koncertlátogatók zöme gyanítom nem tartozik a hitét gyakorlók közé de őket hallgatva ez nem is olyan lényeges. Marad a zúzós zene, a tombolás és az őrületesen jó hangulat amit ezen a koncerten tőlük kaptunk.

Setlist:
94 Hours
An Ocean Between Us
Through Struggle
Beyond Our Suffering
The Sound Of Thruth
Within Destruction
Vacancy
Condemned
Meaning In Tragedy
I Never Wanted
Confined
Separation
Nothing Left
Forever

As I Lay Dying
2010.06.15.
Dürer-kert

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky