3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2019. július 29.

Pénteki levezetés, avagy Nova Prospecten jártam

Copyright: Facebook

A csütörtöki Architectset muszáj volt valami könnyedebb, de legalább annyira szerethető koncerttel lefojtani, a Nova Prospect tetőteraszos bulija az A38-on pedig erre tökéletes választásnak bizonyult. A bemelegítésről a szegedi Colmena és a fővárosi Touch Me Not gondoskodott.

A Colmena-s srácok voltak annyira jók, és megvendégeltek erre a koncertre, úgyhogy nem írhatok róluk semmi rosszat, de szerencsére nem is kell, hiszen amennyire szkeptikusan közelítettem a buli felé, annál pozitívabb csalódással távoztam! A lemezen olyan dolgokat muzsikáltak össze Balázsék – s ha már pont Balázst említjük, akkor ez hatványozottan igaz az énekre -, amiket nem egyszerű élőben lehozni, de amit hallottam a koncertből, azt becsülettel lehozták. Sajnos a lábdob és az ének olyan szinten volt túllőve, hogy az alapokból, a basszusból és a két gitárból jobbára csak akkor hallottam valamit, ha Tibi és Balázs éppen pihenőt tartottak. Még szerencse, hogy friss élmény a Fény nélkül dalcsokra, mert így nagyjából oda tudtam képzelni a húrosokat meg az elektronikát, de valljuk be, erre azért nemigen lehet alapozni egy buli hangosításánál. Tény, a múlthéten is megállapítottam, hogy a Hajó teteje nem feltétlenül az ennyire túlzsúfolt zenére van kitalálva – értsd: egyáltalán nem -, de a környezet annyira szép és a srácok annyira lelkesen nyomták, hogy alig várom, hogy végre olyan helyen lássam őket, ahol minden a helyén van és mindent hallhatok. A bulit egyértelműen Balázs vitte, olyan kontrollja van a srácnak a hangja fölött, hogy öröm volt hallgatni mind a tisztáit, mind a hörgéseit, úgyhogy minden színpadiasság nélkül emelem kalapom a teljesítménye előtt! Ráadásul az elköszönésben még az est poénját is hozta, hiszen ahogy felkonferálta: következett az Érints meg, ne! zenekar...

Szóval a Touch Me Not vette át a színpadot, és megmondom őszintén, ők baromira elmentek mellettem eddig, és sajnos ezután is el fognak. Ez a „hisztis pop-rock metal elemekkel” ez így papíron egészen jól hangzik, meg egyben is voltak a srácok, meg Lilla is jól énekelt az idő nettó 95 százalékában, de valahogy nem sikerült közelebb kerülnöm hozzájuk, bármennyire is próbálkoztam. A mellettem álló kolléga annyit fűzött hozzá a bulihoz, hogy „nem elég ennek az országnak egy Ann My Guard?”. És nagyjából ezzel le is lehet fedni azt, amit a Touch Me Not csinál. Csak amíg Annáék a keménykedésre, addig Lilla inkább a cukiságra és a nőiesen kecses énekre helyezi a hangsúlyt, amiből nekem egy félóra bőven elég lett volna. Viszont mikor Balázs a Colmena-ból és Bokodi Bálint a Lost Continent-ből felmentek egy kicsit tuskóskodni (értsd: hörögni), az egészen sokat dobott az összképen. Gitáron egyébként történtek jó dolgok, ugyanis a szólók teljesen rendben voltak, de sajnos a riffelések itt is általában a nettó káoszt hozták csak hibátlanul a hangosítás miatt, így a metalt én annyira nem éltem a zenében, már ha volt benne egyáltalán.

Ellenben a Nova Prospect muzsikája legalább szívlapáttal pakolja belénk a metalt, Jocó riffjei úgy szólnak, hogy minden hangjegy egy álom, a két Dani meg olyan stabil alapot szolgáltat, amire az ország gazdaságát is fel lehetne építeni. De most komolyan, ez a banda koncertről koncertre egyre jobb lesz, és akkor Gabit még meg sem említettem: pörög-forog horizontálisan és vertikálisan egyaránt, megtart egy komplett aerobic órát a színpadon, körbeszaladja négyszer a Hajót, ellő 4 liter vizet buborékfújóból, és a többi, és a többi… Mindemellett pedig énekel, barátkozik, keblére öleli a világot és családdá avanzsál mindenkivel a koncert végére, plusz ő is felrángatta Balázst egy kis megafonos kajabálásra. Az a jó ebben a bandában, hogy mindannyian annyira cuki és jó fej emberek, hogy hiába nézem a koncertet és fedezek fel egy-egy melléfutott hangot (tényleg csak elvétve néhányat), mégsem érdekel egy fikarcnyit sem, mert amúgy annyira energikus és friss, döngölős és dallamos, bunkó és cuki egyben, hogy bármikor el tudnék menni a következőre. Ráadásul Jocóék végre úgy szóltak, ahogy kell, nem volt már túltolva a lábdob és az ének, megjött a gitár és a basszus, és minden tisztán és érthetően áramlott a közönség felé. Matyi itt a végén már tényleg jó munkát végzett a hangosítással, nagy kár, hogy az előző két csapatnál még nem működött ennyire a cucc. Viszont összességében egy baromi pozitív (és iszonyatosan forró) nyári estét tölthettünk ismét a Hajón, három nagyszerű zenekar társaságában. Még akkor is, ha én csak két bandát éltem a háromból.

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

2019. november 20.

Hardcore-ünnep volt a Dürer Kertben

2019. november 19-én öt olyan csapattal kedveskedett nekünk a Phoenix Music Hungary és a Dürer Kert, hogy mind a tíz ujjunkat nyalogathatjuk még egy ideig. Bár a Lionheart volt a headliner, nem kisebb nevek melegítettek, mint a Deez Nuts, a Kublai Khan, az Obey The Brave vagy éppen a Fallbrawl. Tovább

2019. szeptember 16.

Mókás kedvű Morcheeba koncert a Balaton Piknik legvégére

Voltunk már Morcheeba koncerten többször is korábban, de mindeddig egész más élményt nyújtottak a brit együttes fellépései. Gondolkoztunk, mi történhetett tegnap az énekesnővel, és arra jutottunk, vagy valamilyen tudatmódosító, vagy pusztán a Balaton, az éjszakai fényekben pompázó Gömbkilátó, és/vagy az erdő illata igézhette meg őt, hogy olyan bolondozós hangulatba jusson…de igazából mindegy is, a hangja csodás volt ezúttal is, a fellépés pedig egyben energikus, kellemes és bájos! Tovább

2019. szeptember 16.

Altatódal, háttérzene – de így imádtuk: José Gonzalez volt a Balaton Pikniken

Nem voltunk félrevezetve, tudtuk, mire számítsunk zenei fronton a Balaton Pikniken. Büszkén hirdették a szervezők az eseményleírásban, hogy nem fogjuk kirúgni a ház oldalát, és hajnalig bulizni se akarunk, helyette chillezős, kellemes, háttérzenének való fellépésekre készüljünk. Így is volt, köszönhetően José Gonzaleznek – amit vártunk, meg is kaptuk, élmény volt. Tovább

2019. augusztus 21.

Tűzijáték helyett Bury Tomorrow

2019. augusztus 20-án tért vissza hozzánk Nagy-Britannia egyik legjobb metalcore bandája, hogy a sok előzenekaros, matiné időpontos koncert és fesztiválos fellépés után végre önállóan, saját jogon adjanak egy felejthetetlen koncertet a rajongóiknak. A bemelegítésről a két év hiátus után visszatérő Inhale Me gondoskodott. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky