3426 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2019. július 20. | Jam

Ifjú metalosok az A38-on

Copyright:

Csütörtökön megszállta a Hajó tetőteraszát három feltörekvő metalbanda, akik ugyan szolid közönség előtt, de egészen forró estét produkáltak. A The Tumor Called Marla, a Tiansen és a Plasticocean triumvirátusa ugyan stílusilag kicsit eltérnek egymástól, de a bandák közötti kémia frankón működött!

  • megosztás
  • kapcsolódó linkek

A Hajótól megszokott pontossággal 19.30-tól el is kezdte nyúlfarknyi, mindössze 30 perces szettjét a The Tumor Called Marla (továbbiakban ’Marla), és baromira reménykedtem benne, hogy a messziről, a parkolóból hallgatott beállás után még finomítanak egy kicsit a hangzáson, mert az elég katyvasz volt. Ráadásul Andrisék zenéje egészen összetett, minimum egy tucat különböző dolog szól egyszerre, a váltások (lettlégyen tempó, ütemmutató, ritmus…) dalonként igencsak sokszor jönnek elő, és a két ének is csak bonyolítja a helyzetet. Talán a hangosító kolléga is így gondolhatta a dolgot, ugyanis egyszerre az összes hangszert valahogy sosem hallottam, egy gitár (jobbára a rendezői bal, avagy ritmusgitár), az effektek, Barbi vokáljai valahogy állandóan a katyvasz homályába vesztek, de néha még a basszus is hiányzott egy kicsit. Ehhez képest a szólógitár és Andris éneke maximálisan túl volt tolva, ellenpontozva a többiek hiányosságát. Így, megmondom őszintén, sok mindent nem tudtam kihámozni a zenéből és főleg a sarokpontoknak számító vokálpárból, tehát túl markáns véleményem sincs. Amikor mindkét vokalista hallatszott, akkor szerintem közelebb jártak a jóhoz, mint az előző két koncerten, amin láttam a srácokat (ott egyértelműen rajtuk ment el a buli), tehát én ezt pozitív irányú fejlődésnek ítélném meg. Zeneileg pedig, ami átjött, az király volt, de itt a hangosításon azért elúszott a buli… (elúszott, érted) Egyszer megnézném őket úgy, hogy tényleg profin ki van lőve minden, szerintem sokkal jobb lenne akkor a végeredmény. Talán a Hajó teteje nem egy ennyire összetett élményhez lett kitalálva.


A Tiansenes srácokkal szemben igencsak magasak voltak az elvárásaim, hiszen a lemezt kollektíven imádtuk elejétől a végéig, a stílusuk egyedülálló idehaza (de a szívemhez nem is állhatna közelebb), a tudásuk pedig egyértelműen profikhoz méltó. Ez az öt ember pedig kiállt a színpadra és minden elvárásomat felülmúlta! Zseniálisan muzsikáltak, Éden pedig úgy énekelt, hogy akár lemezt is hallgathattam volna – talán Zsolti gitárja volt egy kicsit kevés a sok tekeréshez és Dávidéhoz képest. Igazság szerint teljesen felesleges ezt tovább ragozni, maximálisan megérdemelnek a srácok mindenfajta elismerést a szakmától és a rajongóktól egyaránt, olyan oktatófilmet vetítettek nekünk, hogy minden bandának becsületére válna, ha csak fele ilyet tudna. Elfogultság, részrehajlás, meg ilyesmi, de nekem most ők az egyik kedvenc bandám Magyarországon. Pont.


Harmadikként a Plasticocean bandája kvázi főzenekar státuszban szállta meg a deszkákat, nekem pedig a homlokom közepéig szaladt a szemöldököm és ezernyi kérdőjel jelent meg bennem. Oké, a zenészekre egy rossz szavam sem lehet, mert ezeket a Jinjer-light témákat teljes magabiztossággal hozták, s bár az elektronika kevés volt és el is veszett az összképben, viszont legalább a durvábbnál is durvább durvulások frankón működtek. Viszont az ének… Most komolyan, egy Tiansen után nehéz felmenni és megpróbálni hozni a kötelezőt, én ezt megértem, nem is hiszem, hogy vállalkoznék rá. És amíg a hörgés volt terítéken, addig nem is volt para, de amikor Gergő énekelt, akkor én nem tudom mi történhetett. Most vagy én vagyok baromira süket, vagy ez tényleg nem volt jó. Sőt, konkrétan rossz volt. Komolyan, nem akarok én lenni a negatív, és tudom, hogy egy emberként hozni a hörgést és a tisztát nehéz, meg mindenkinek lehet rossz napja, meg elfáradhat, meg lehet rossz a technika… Tényleg ezernyi oka lehet, de a tiszták egyszerűen agyonvágták az egész estét. Próbáltam nézni a közönség arcát, hogy ki mit lát, de a bólogatáson kívül semmit nem tudtam leolvasni a 40-50 emberke mimikájáról, úgyhogy mondom, könnyen lehet, hogy én voltam a süket – vagy a rajongók voltak elfogultak. De szerintem ez nem volt jó. A srácok szakmai elismeréseit és sikereit elnézve, remélem, beléjük futok majd egy olyan bulin is, ahol nem lesz ilyen gond, mert amúgy a zene a maga nyersességében működőképes elgondolás, úgyhogy szurkolok!
 

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

2019. november 20.

Hardcore-ünnep volt a Dürer Kertben

2019. november 19-én öt olyan csapattal kedveskedett nekünk a Phoenix Music Hungary és a Dürer Kert, hogy mind a tíz ujjunkat nyalogathatjuk még egy ideig. Bár a Lionheart volt a headliner, nem kisebb nevek melegítettek, mint a Deez Nuts, a Kublai Khan, az Obey The Brave vagy éppen a Fallbrawl. Tovább

2019. szeptember 16.

Mókás kedvű Morcheeba koncert a Balaton Piknik legvégére

Voltunk már Morcheeba koncerten többször is korábban, de mindeddig egész más élményt nyújtottak a brit együttes fellépései. Gondolkoztunk, mi történhetett tegnap az énekesnővel, és arra jutottunk, vagy valamilyen tudatmódosító, vagy pusztán a Balaton, az éjszakai fényekben pompázó Gömbkilátó, és/vagy az erdő illata igézhette meg őt, hogy olyan bolondozós hangulatba jusson…de igazából mindegy is, a hangja csodás volt ezúttal is, a fellépés pedig egyben energikus, kellemes és bájos! Tovább

2019. szeptember 16.

Altatódal, háttérzene – de így imádtuk: José Gonzalez volt a Balaton Pikniken

Nem voltunk félrevezetve, tudtuk, mire számítsunk zenei fronton a Balaton Pikniken. Büszkén hirdették a szervezők az eseményleírásban, hogy nem fogjuk kirúgni a ház oldalát, és hajnalig bulizni se akarunk, helyette chillezős, kellemes, háttérzenének való fellépésekre készüljünk. Így is volt, köszönhetően José Gonzaleznek – amit vártunk, meg is kaptuk, élmény volt. Tovább

2019. augusztus 21.

Tűzijáték helyett Bury Tomorrow

2019. augusztus 20-án tért vissza hozzánk Nagy-Britannia egyik legjobb metalcore bandája, hogy a sok előzenekaros, matiné időpontos koncert és fesztiválos fellépés után végre önállóan, saját jogon adjanak egy felejthetetlen koncertet a rajongóiknak. A bemelegítésről a két év hiátus után visszatérő Inhale Me gondoskodott. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky