3427 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2019. július 11.

Koccantunk Kotzennel

Copyright:

Kedd este bevette a Barba Negra Tracket a Richie Kotzen trió, mi pedig olyan muzsikálásnak lehettünk szem- és fültanúi, amit vétek lett volna kihagyni. Nem emlékszem, mikor volt utoljára, hogy szájtátva bámultam azt, ami a színpadon folyik, de tegnap este csak kerestem az állam a padlón.

Mindenféle manír és allűr nélkül, pontban 20:30-kor kisétált három ember a színpadra, integettek egyet visszafogottan, szerényen, majd felvették a hangszereket és felrobbantották a helyet. Alapból baromi nehéz trióban alkotni, hiszen mindenkinek uralnia kell a saját hangszerét olyan szinten, hogy elvigye a bulit még akkor is, ha a másik kettő éppen pihenőn van. Ebből pedig kaptunk egy szatyorra valót az este alatt, hiszen Dylan Wilson a basszusgitáron és Mike Bennett a dobokon zseniálisan aládolgozott a főrocksztárnak, viszont amikor ki kellett lépni a rivaldába és egy-egy basszus- vagy dobszólóval kitölteni a főnök pihenőidejét, akkor tanúbizonyságot kaptunk róla, hogy ezek az emberek legalább ugyanannyira értenek a hangszerükhöz, mint Richie. Jó, talán annyira ha nem is, de értitek… Szerintem bement a Berkeley-re Richie, azt mondta, hogy kéri a végzősökből az osztályelső basszerost és dobost, majd a hóna alatt Dylannel és Mike-kal kisétált. Egyik ámulatból estünk a másikba, félrenyúlást vagy félreéneklést nem is igazán kerestem, mert valószínűleg felesleges lett volna, inkább csak átadtam magam a daloknak és az improvizációs gyakorlatoknak, amikkel dobáltak fentről az urak. Annyira egyben van ez a három ember, hogy keresnem kéne az emlékeimben, hogy mikor láttam utoljára ennyire feszes és pontos produkciót.

Másfél órás szettet kaptunk a pénzünkért, ami klasszikusan a gyors dalok kezdésnek; leültetés középen; majd a végére megint gyors dalok felépítést követte, és nem is volt ezzel semmi baj. Bár a mellettem álló kolléga megjegyezte középtájt, hogy most már a negyedik ugyanolyan dalt kapjuk, minimum 4-5 perces imprókkal/szólókkal a közepén, engem ez valahogy egyáltalán nem zavart. Tény, hogy van egy határ, ami fölé már nem lehet vinni a fokozást és a virtuozitást anélkül, hogy néhányaknak meg ne akadna a torkán, de szerintem tegnap még bőven e határon belül mozogtunk. Plusz aki jegyet váltott, azért csak tudta, hogy mire számíthat… Egyszerűen jó dalokat, kiváló hangszeres játékot és klasszis énekteljesítményt kaptunk, ami néha ugyan átment örömzenélésbe, de hát miről szóljon az egész, ha nem erről? Richie-ék a színpadon iszonyatosan élvezték (látszólag) az egészet, mi pedig a közönség soraiban elaléltunk a hallottaktól. Nem volt háttérvetítés, se pirotechnika, nem voltak lélekemelő, ötperces ömlengések és összekötőszövegek, egyszerűen csak a zene volt és mi. Végre egy olyan koncert, ahol nem kellett lökdösődni meg tolakodni, nem kellett a helyekért verekedni, meg kidobni a cipőmet a buli után… Csak át kellett élni ezt a másfél órát és feltöltődve hazamenni. Én szeretnék még ilyet!

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. szeptember 16.

Altatódal, háttérzene – de így imádtuk: José Gonzalez volt a Balaton Pikniken

Nem voltunk félrevezetve, tudtuk, mire számítsunk zenei fronton a Balaton Pikniken. Büszkén hirdették a szervezők az eseményleírásban, hogy nem fogjuk kirúgni a ház oldalát, és hajnalig bulizni se akarunk, helyette chillezős, kellemes, háttérzenének való fellépésekre készüljünk. Így is volt, köszönhetően José Gonzaleznek – amit vártunk, meg is kaptuk, élmény volt. Tovább

2019. augusztus 21.

Tűzijáték helyett Bury Tomorrow

2019. augusztus 20-án tért vissza hozzánk Nagy-Britannia egyik legjobb metalcore bandája, hogy a sok előzenekaros, matiné időpontos koncert és fesztiválos fellépés után végre önállóan, saját jogon adjanak egy felejthetetlen koncertet a rajongóiknak. A bemelegítésről a két év hiátus után visszatérő Inhale Me gondoskodott. Tovább

2019. július 29.

Pénteki levezetés, avagy Nova Prospecten jártam

A csütörtöki Architectset muszáj volt valami könnyedebb, de legalább annyira szerethető koncerttel lefojtani, a Nova Prospect tetőteraszos bulija az A38-on pedig erre tökéletes választásnak bizonyult. A bemelegítésről a szegedi Colmena és a fővárosi Touch Me Not gondoskodott. Tovább

2019. július 29.

Az Architects még mindig hibátlan élőben

Csütörtökön a brit metalcore legjobb élő bandájának választott Architects bizonyította a Budapest Parkban, hogy maximálisan kiérdemelték a fenti titulust! A bemelegítésre csak honfitársakat hoztak a szigetországból, névlegesen a Loathe, a Rolo Tomassi és a While She Sleeps bandáját, akik mind méltónak bizonyultak a hatalmas színpadra. Tovább

2019. július 20.

Ifjú metalosok az A38-on

Csütörtökön megszállta a Hajó tetőteraszát három feltörekvő metalbanda, akik ugyan szolid közönség előtt, de egészen forró estét produkáltak. A The Tumor Called Marla, a Tiansen és a Plasticocean triumvirátusa ugyan stílusilag kicsit eltérnek egymástól, de a bandák közötti kémia frankón működött! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky