3427 zenekar 12454 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2019. augusztus 21.

Tűzijáték helyett Bury Tomorrow

Copyright:

2019. augusztus 20-án tért vissza hozzánk Nagy-Britannia egyik legjobb metalcore bandája, hogy a sok előzenekaros, matiné időpontos koncert és fesztiválos fellépés után végre önállóan, saját jogon adjanak egy felejthetetlen koncertet a rajongóiknak. A bemelegítésről a két év hiátus után visszatérő Inhale Me gondoskodott.

Dürer Kerthez méltóan mindenféle késés nélkül kezdődött a buli, az Inhale Me meg is kezdte a hangoskodást pontban fél 9-kor, és ami elsőre feltűnhetett a rajongóknak, hogy igencsak megfiatalodott a társaság. Többször felmerült bennem, hogy egyáltalán kiszolgálják-e sörrel a srácokat? Persze az életkor nyilván nem fontos, csak egyszerűen nem így emlékeztem a bandára. Brúnó volt az egyetlen, aki rémlett a két-három évvel ezelőtti összeállításból, mindenki más vagy felejthető volt, vagy lecserélődött. És éppen ez érződött végig a 30 perces koncerten: hogy még nincs igazán együtt a bagázs, inkább katyvasznak hangzott az egész, semmint kiforrott produkciónak. A kis csuszik még úgy ahogy elfértek volna, de mikor vagy a basszus nem jött kellő időben, vagy teljesen elvesztették egymást a srácok és fél percbe telt mire mindenki visszatalált, azok azért elvettek az egészből. Mint ahogy a hangosítás sem volt éppen a topon, hiszen a gitárok teljesen a homályba vesztek, csak a szólókiemelés segített némiképp, de azt meg csak nem lehet mindig használni...

Ráadásul így a döngöldék is csak a dob-basszus párosra maradtak, s bár az ütős Gubicza Peti igyekezett hozni a kötelezőt, nem mindig találták egymást Szeklencei Zsoltival. És ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, azok a tiszta énekek… A hörgésekkel nem volt baj, az régen is ment Brúnónak, viszont a tiszta vokálok erőltetését igencsak megsínylette a buli, mert erősen kellett keresni a tiszta hangokat a hamisak erdejében. Egy Jason Cameron előtt amúgy sem mernék kiállni soha énekelni a színpadra, ráadásul itt elég erősen vérzett is a produkció, úgyhogy a legnagyobb rákfenének mindenképpen ezt említeném. Tudom, nehéz egyszemélyben tisztát és hörgést is hozni, de hát akkor fel kell venni plusz egy embert, sokaknál működik! Sok gyakorlás áll még a banda előtt, ha vissza akarják magukat tornászni a régi státuszukba, s bár nem lehetetlen a dolog, erősen fel kell kötniük a liberót.

Aztán félórás átszerelés után, fél 10-kor nekikezdett a Bury Tomorrow, és onnantól egy picit elvesztettem a realitás- és időérzékemet. Záporoztak az új lemez dalai, a hangosítás tökéletes volt (már a Dürerhez képest, sajnos ezt mindig hozzá kell tenni), Daniel kiváló frontember, JC hangja pedig olyan, hogy még most is áll… az összes szőrszál a kezemen, ha csak rágondolok is. Egyszerűen úgy össze van rakva ez a banda, hogy nem találni bennük hibát: mindenki kiválóan ért a hangszeréhez, félrenyúlások vagy félreütések nincsenek, hamis hangokat ne is keressünk, Dany hörgései pedig viszik előre az egészet, mint egy száguldó tehervonat. A Black Flame dalai 70%-ban bekerültek a repertoárba – lévén lemezbemutató turnéról van szó -, s bár pont egy Adrenaline vagy Stormbringer maradt ki, de az olyan instant klasszikusok, mint a címadó, a My Revenge vagy a More Than Mortal, élőben is nagyon működnek. Az előző lemezekről csak egy-egy nóta került elő (Man On Fire, Lionheart, Last Light, Earthbound), de őszintén, nem is bántam, hiszen azokat már mind hallottam a srácoktól, viszont az új korong dalaira nagyon kíváncsi voltam. A titok egyébként abban rejlik, hogy ezek az új dalok szinte egytől-egyig a közös ugrálásra, az együtt éneklésre és egy tömeges örömünnep megkomponálására íródtak, s a fanyalgóknak itt válhatott világossá, hogy miért is puhultak egy hangyaf@sznyit Danyék. Bár én ezt nem mondanám puhulásnak, egyszerűen csak máshogy kemények… De száz szónak is egy a vége: a Bury Tomorrow egy olyan banda, akik zseniális dalokat írnak, élőben is lemezminőségben képesek megszólalni, ráadásul a bulizni vágyókat ugyanúgy elkényeztetik, mint a masszív pogóra és moshpit-re vágyó tizenéveseket. Talán a játékidőre lehetne panasz, de ebből a műfajból szerintem 60 perc pontosan elegendő, ezen felül már a közönség és a zenekar is szenvedne egy kicsit. Szóval nincs is mibe belekötnöm, az év egyik legjobbja volt, maximálisan megérte kihagyni miatta az év legnagyobb pénzpazarlását...

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2019. szeptember 16.

Mókás kedvű Morcheeba koncert a Balaton Piknik legvégére

Voltunk már Morcheeba koncerten többször is korábban, de mindeddig egész más élményt nyújtottak a brit együttes fellépései. Gondolkoztunk, mi történhetett tegnap az énekesnővel, és arra jutottunk, vagy valamilyen tudatmódosító, vagy pusztán a Balaton, az éjszakai fényekben pompázó Gömbkilátó, és/vagy az erdő illata igézhette meg őt, hogy olyan bolondozós hangulatba jusson…de igazából mindegy is, a hangja csodás volt ezúttal is, a fellépés pedig egyben energikus, kellemes és bájos! Tovább

2019. szeptember 16.

Altatódal, háttérzene – de így imádtuk: José Gonzalez volt a Balaton Pikniken

Nem voltunk félrevezetve, tudtuk, mire számítsunk zenei fronton a Balaton Pikniken. Büszkén hirdették a szervezők az eseményleírásban, hogy nem fogjuk kirúgni a ház oldalát, és hajnalig bulizni se akarunk, helyette chillezős, kellemes, háttérzenének való fellépésekre készüljünk. Így is volt, köszönhetően José Gonzaleznek – amit vártunk, meg is kaptuk, élmény volt. Tovább

2019. július 29.

Pénteki levezetés, avagy Nova Prospecten jártam

A csütörtöki Architectset muszáj volt valami könnyedebb, de legalább annyira szerethető koncerttel lefojtani, a Nova Prospect tetőteraszos bulija az A38-on pedig erre tökéletes választásnak bizonyult. A bemelegítésről a szegedi Colmena és a fővárosi Touch Me Not gondoskodott. Tovább

2019. július 29.

Az Architects még mindig hibátlan élőben

Csütörtökön a brit metalcore legjobb élő bandájának választott Architects bizonyította a Budapest Parkban, hogy maximálisan kiérdemelték a fenti titulust! A bemelegítésre csak honfitársakat hoztak a szigetországból, névlegesen a Loathe, a Rolo Tomassi és a While She Sleeps bandáját, akik mind méltónak bizonyultak a hatalmas színpadra. Tovább

2019. július 20.

Ifjú metalosok az A38-on

Csütörtökön megszállta a Hajó tetőteraszát három feltörekvő metalbanda, akik ugyan szolid közönség előtt, de egészen forró estét produkáltak. A The Tumor Called Marla, a Tiansen és a Plasticocean triumvirátusa ugyan stílusilag kicsit eltérnek egymástól, de a bandák közötti kémia frankón működött! Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky