3428 zenekar 12453 letölthető zene
Rovatok
Hirdetés
Koncertbeszámoló

2019. augusztus 21.

Tűzijáték helyett Bury Tomorrow

Copyright:

2019. augusztus 20-án tért vissza hozzánk Nagy-Britannia egyik legjobb metalcore bandája, hogy a sok előzenekaros, matiné időpontos koncert és fesztiválos fellépés után végre önállóan, saját jogon adjanak egy felejthetetlen koncertet a rajongóiknak. A bemelegítésről a két év hiátus után visszatérő Inhale Me gondoskodott.

Dürer Kerthez méltóan mindenféle késés nélkül kezdődött a buli, az Inhale Me meg is kezdte a hangoskodást pontban fél 9-kor, és ami elsőre feltűnhetett a rajongóknak, hogy igencsak megfiatalodott a társaság. Többször felmerült bennem, hogy egyáltalán kiszolgálják-e sörrel a srácokat? Persze az életkor nyilván nem fontos, csak egyszerűen nem így emlékeztem a bandára. Brúnó volt az egyetlen, aki rémlett a két-három évvel ezelőtti összeállításból, mindenki más vagy felejthető volt, vagy lecserélődött. És éppen ez érződött végig a 30 perces koncerten: hogy még nincs igazán együtt a bagázs, inkább katyvasznak hangzott az egész, semmint kiforrott produkciónak. A kis csuszik még úgy ahogy elfértek volna, de mikor vagy a basszus nem jött kellő időben, vagy teljesen elvesztették egymást a srácok és fél percbe telt mire mindenki visszatalált, azok azért elvettek az egészből. Mint ahogy a hangosítás sem volt éppen a topon, hiszen a gitárok teljesen a homályba vesztek, csak a szólókiemelés segített némiképp, de azt meg csak nem lehet mindig használni...

Ráadásul így a döngöldék is csak a dob-basszus párosra maradtak, s bár az ütős Gubicza Peti igyekezett hozni a kötelezőt, nem mindig találták egymást Szeklencei Zsoltival. És ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, azok a tiszta énekek… A hörgésekkel nem volt baj, az régen is ment Brúnónak, viszont a tiszta vokálok erőltetését igencsak megsínylette a buli, mert erősen kellett keresni a tiszta hangokat a hamisak erdejében. Egy Jason Cameron előtt amúgy sem mernék kiállni soha énekelni a színpadra, ráadásul itt elég erősen vérzett is a produkció, úgyhogy a legnagyobb rákfenének mindenképpen ezt említeném. Tudom, nehéz egyszemélyben tisztát és hörgést is hozni, de hát akkor fel kell venni plusz egy embert, sokaknál működik! Sok gyakorlás áll még a banda előtt, ha vissza akarják magukat tornászni a régi státuszukba, s bár nem lehetetlen a dolog, erősen fel kell kötniük a liberót.

Aztán félórás átszerelés után, fél 10-kor nekikezdett a Bury Tomorrow, és onnantól egy picit elvesztettem a realitás- és időérzékemet. Záporoztak az új lemez dalai, a hangosítás tökéletes volt (már a Dürerhez képest, sajnos ezt mindig hozzá kell tenni), Daniel kiváló frontember, JC hangja pedig olyan, hogy még most is áll… az összes szőrszál a kezemen, ha csak rágondolok is. Egyszerűen úgy össze van rakva ez a banda, hogy nem találni bennük hibát: mindenki kiválóan ért a hangszeréhez, félrenyúlások vagy félreütések nincsenek, hamis hangokat ne is keressünk, Dany hörgései pedig viszik előre az egészet, mint egy száguldó tehervonat. A Black Flame dalai 70%-ban bekerültek a repertoárba – lévén lemezbemutató turnéról van szó -, s bár pont egy Adrenaline vagy Stormbringer maradt ki, de az olyan instant klasszikusok, mint a címadó, a My Revenge vagy a More Than Mortal, élőben is nagyon működnek. Az előző lemezekről csak egy-egy nóta került elő (Man On Fire, Lionheart, Last Light, Earthbound), de őszintén, nem is bántam, hiszen azokat már mind hallottam a srácoktól, viszont az új korong dalaira nagyon kíváncsi voltam. A titok egyébként abban rejlik, hogy ezek az új dalok szinte egytől-egyig a közös ugrálásra, az együtt éneklésre és egy tömeges örömünnep megkomponálására íródtak, s a fanyalgóknak itt válhatott világossá, hogy miért is puhultak egy hangyaf@sznyit Danyék. Bár én ezt nem mondanám puhulásnak, egyszerűen csak máshogy kemények… De száz szónak is egy a vége: a Bury Tomorrow egy olyan banda, akik zseniális dalokat írnak, élőben is lemezminőségben képesek megszólalni, ráadásul a bulizni vágyókat ugyanúgy elkényeztetik, mint a masszív pogóra és moshpit-re vágyó tizenéveseket. Talán a játékidőre lehetne panasz, de ebből a műfajból szerintem 60 perc pontosan elegendő, ezen felül már a közönség és a zenekar is szenvedne egy kicsit. Szóval nincs is mibe belekötnöm, az év egyik legjobbja volt, maximálisan megérte kihagyni miatta az év legnagyobb pénzpazarlását...

Jam

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2020. február 20.

Háromszor is Unearth!

Egy éven belül már harmadszor járt nálunk 2020. február 19-én a metalcore alapbanda, ezúttal a Prong, a Dust Bolt és a Sinaro társaságában. Az A38 adott otthont a bálnak, ami már tavaly is remek helyszínnek bizonyult, hiszen a Darkast Hour-ral közösen már fullra tette a banda a bárkát. Annyit elárulhatunk mindenféle spoiler nélkül: most sem okoztak csalódást! Tovább

2020. február 6.

A téli formáját hozta a Slipknot az Arénába

Tavaly nyáron, a Volt Fesztiválon akkorát ment a kilenc maszkos őrült, amitől elhittem nekik, hogy a We Are Not Your Kind lesz az A lemez… Aztán kijött a korong, ami csalódást okozott, a Slipknot pedig visszatért hozzánk, hogy promotálja a lemezt, de ez sem ment annyira flottul. Plusz itt volt még a Behemoth is, de hát… Tovább

2020. február 4.

Telet temetett a The Biebers a Hajón!

Hatalmas, forró hangulatú, teltházas koncerttel indította 2020 második hónapját a The Biebers, hiszen minden jegy elkelt a téltemető/turnéindító koncertjükre. Puskás Petiék nem is okoztak csalódást, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy meghálálják a rajongók bizalmát. A hangulat megalapozásáról a szintén fővárosi The Palace gondoskodott. Tovább

2020. január 21.

Évet nyitott nekünk a Fish!

Szombaton, azaz 2020. január 18-án megindult a 2020-as koncertszezon, legalábbis az ország egyik legjobb koncertbandájának, a Fish!-nek. Krisztiánék nem is sokat teketóriáztak, a Barba Negrában ismét lefektették az alapszabályt: ha házibuliról van szó, ők a legjobbak! Tovább

2019. december 4.

Budapest, are you with us? – Avagy Ghost-on jártunk

Papa Emeritus, alias Tobias Forge, december 3-án este elhozta nekünk okkult színházát a Papp László Sportarénába és mindenkit elvarázsolt a humorával és a zenéjével. Viszont el kell ismernem, hogy igaza volt azoknak, akik azt mondták, hogy zeneileg sem rossz ez az egész Ghost mizéria, de látványelemekkel és a show-val együtt minimum ötször olyan erős. Melegített a svéd Tribulation és az amerikai All The Witches. Tovább

magyar | english | deutsch | espanol | francais | romana | polski | slovensky