Egy olyan világot kaptunk örökül, amely lassan a darabjaira hullik és elfeledteti velünk, hogy mit jelent embernek lenni, hogy emberi létünk milyen felelősséggel jár. A változás útja mindig nyitva áll, de ez a változás nem a hangzatos ideológiák útján kezdődik, hanem ott, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e még szót érteni a hozzánk közelálló emberekkel és rendezni velük a kapcsolatainkat? Hogy képesek vagyunk-e a szeretetre, a megbocsátásra és az együttérzésre? Hogy el tudunk-e magunkba számolni 10-ig, mielőtt dühösen a másik fejéhez vágnánk dolgokat, vagy tudunk-e aludni rá egyet, mielőtt meggondolatlanul cselekszünk? A változás az alapoknál kezdődik, mert építkezni is csak arra lehet. Vajon most éppen, hol tartunk e tekintetben? Az egyik legfőbb kérdés nem az, hogy a világ, vagy a másik mit tesz érted, hanem az, hogy Te milyenné teszed a világot magad körül. Ez mindenkinek a személyes utazása, melyen mindenki maga mérettetik meg és ennek komoly súlya van.
Embed szöveg