Az aulában sok vidám diák,
Lánykezekben játék kisbabák,
Meg a rengeteg virág.
A fiúk vállán kis szûrtarisznya,
Pogácsa benne, s egy bugylibicska,
Most indulnak el egy hosszú útra.
Azért gondoljon néha néha rám,
Nem is voltam oly rossz diák talán.
Olyan voltam én mint a többi más,
Egy vidám kamasz, egy Messiás.
Puska mindíg volt, s egy-két csínytevés,
Borsot is törtünk, nem is volt kevés.
A rossz napokat elfelejtettük,
Volt herce-hurca, jókat nevettünk.
Ez a szép idõ nem jön vissza már,
Örökre elmúlt, kár bizony nagy kár.
Ha el is megyünk sohase válunk el,
Kérdésekre majd az élet felel.
Persze nem mindegy miként kérdezel...
Persze nem mindegy miként kérdezel...
Most, hogy az ajtó végleg bezárul,
Bár ott ültem a padban leghátul,
Belül a szívem mégis ellágyul.
Elbúcsúzom hát, elbúcsúzom hát
Isten vele Tanár úr!
Isten vele Tanár úr!
Isten vele Tanár úr!
Szerezz rá zenét, hangszereld meg. Tiéd a szám ha kell!
MI.
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.