Sokan és gyakran kérdezik meg tőlem, miért éneklem magyarul a nagy hard rock slágereket, miért tartom szükségesnek a nemzeti jelképek színpadon (is) történő viselését. Nos, mióta az eszem tudom, és zenélek, mindig szükségét éreztem nyíltan, (összekötőszövegben, külső rekvizítumokban, színpadképben) deklarálni, hogy hová-kihez tartozom. Így volt ez a rosszemlékű egypártrendszer-dikatatúrája idején, és reményeim szerint így is marad – amíg élek, és lehetőségem lesz közönség előtt fellépni. Magyar vagyok, semmi egyéb, nem „magyarkodó” (ahogy az idegenszívűek mondják), a Kárpát-medencében vannak a gyökereim, amire büszke vagyok. Nem érzem magam különbnek semmilyen nációnál, de kevesebbnek sem, a Kormorántól kölcsönzött meghatározással: Magyarnak lenni hivatásom!
„A magyarock legyen veletek, és a te lelkeddel.”
Szólj hozzá!
Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.