Hozzászólások » MyMusic » Bárpult » Ajánló
Témakörök
Hirdetés
Ajánló
| sethfeeder | 2006. ápr.. 9. 21:12 | 17 |
 IndietakeSzeretném ajánlani az Indietake nevû magyar bandát. Hallgassátok meg a számait. Köszi! http://www.myspace.com/indietake |
||
| Effeta | 2006. jan.. 24. 08:20 | 16 |
| Cincogás helyett... Cincogás helyett Effeta – Ébredés / Magneoton-mTon Mindig örvendetes hír, ha egy tehetséges fiatal zenekar beérik. Az Effeta együttesnél ez a szállóigévé vált esemény a harmadik albumuk megjelenésével következett be. Második, kissé romantikus, fõleg különbözõ hangulati elemeket tartalmazó CD-jük világát odahagyva ezúttal a brit új hullámos mûfaj, az 1970-80-as évek fordulóján meglehetõsen rövid ideig népszerû ska mûfajra váltottak. Az Ébredés esetében szerencsére szó sincs szolgai másolásról, sokkal inkább a keretek tágításáról, aminek során a rock számos elemével gazdagították az egykor lüktetõ nemes egyszerûségével hódító stílust. Örvendetes, hogy a szólót is éneklõ lányok nem a jelenlegi cincogást követik a fiúk hangja viszont lehetne valamivel erõsebb. A hangszerelés elsõrangú, különösen jók a két trombitás megszólalásai, a szólógitár az Angyal vagy, míg a basszus az Unicum címû számokban jelzi igazán jelenlétét. Ügyes húzás, amikor a címadó dalban együtt jelenik meg a rock és a ska, a Pörgés egy árnyalatnyit még a U2 felségvizeire is beevez. A szerzemények nem túl hosszúak, ennek eredménye, hogy változatosságuk ellenére, a 12 felvétel 37 perc idõtartam. A megszólalás tökéletes, ami a zenészek részérõl rengeteg, míg a keverõ Regenye Zoltántól alapos munkát igényelt. A szövegek, akárcsak a CD-borító és a füzet melléklet impresszionista hatású, utóbbi lapjain valamennyi dal, igaz csak jelzés értékkel, képi alakban is megjelenik. A Horváth Attila társszerzõ, ritmusgitáros vezette zenekar bebizonyította, hogy trágárságoktól mentes mondanivalóval, nem kevés tudással a háta mögött értéket tudott alkotni a látványüzlet elfajzott világában. Szakács Forrás: DEMOKRATA 2006. január 19. |
||
| Effeta | 2005. dec.. 26. 08:33 | 15 |
| Koncert kritika Teltházas kilégzés – Quimby és Effeta a PeCsa színpadán 2005 December 25, Vasárnap Fogvacogtató hideg szél volt tegnap este, ráadásul Andrejjával a megbeszélt találkozó helyszínén percekig vártunk egymásra, mire kiderült, hogy az épület ellentétes oldalain állunk. Aztán átballagtunk a PeCsa bejáratához. A közelgõ Quimby lemezbemutató/ Effeta koncertre már akkor, negyed nyolc tájban is szép számmal gyûltek az emberek. Bent meg már még többen voltak, és a büfépultoknál hangolták magukat a zenés rendezvényre. A koncert pontosan kezdõdött 8 óra körül az Effeta legénysége (és leánysága) elfoglalta a színpad középsõ részét. Nagyobb helyük nem maradt, mert a Quimby felszerelése már beállítva fogta õket közre, de ez az elõadás élvezeti értékét – mint késõbb kiderült – nem rontotta. Az Effetát még nem hallottam élõben játszani, de még a Quimbyt sem, így alávethettem magam az elsõ benyomás meghatározó élményének. Ez az élmény pedig az Effeta esetében egyértelmûen pozitív volt. Zenéjük vidám hangvételû, jól táncolható, és meglehetõsen egyéni stílusú. Ha jól játsszák, minden alapot megad a jó hangulatra. Az elsõ nóta még kicsit feszültségoldós légkörben hangzott el, aztán a zenekar jó kedélye kezdett eluralkodni, így a második-harmadik nótára önfeledt pörgés vette kezdetét. Ismerve a zenekar mûveit, egyértelmû volt, hogy innen már nincs megállás, hiszen lassú nótájuk tulajdonképpen nincs is. Körülnéztem, és örömmel láttam, hogy a csarnok már legalább félig megtelt, és egyre több lelkesen tapsoló, ütemre lábát mozgató fiatal gyûlik a színpad elé. Aztán kis sétára indultam, és bejártam a termet, hogy halljam, mit sikerült kihozni a hangosításból. Nem ért csalódás, a hangászok jól vizsgáztak. Elöl ugyan kicsit elszóltak a felünk fölött a ládák, és a basszus elnyomta az éneket, de néhány métert „tolatva” már mindenbõl kaptam a fülembe eleget, így a szövegeket is jól érthettem, és a zenét is tudtam élvezni. Nem volt nagy a hangerõ, de ennek köszönhetõen végig az érthetõ, arányos hangzás volt jellemzõ a zenekarra. Az Effetának van egy jó szokása, ami a színpadon nagyon jól kamatozik: a felvételeiket úgy készítik el, mint ahogyan élõben játszanak, így az utolsó hangig tudják ugyanazt a zenét produkálni, amit a lemezrõl már megszokhattunk. Nemcsak ugyanazt produkálták, de jócskán tettek is hozzá a hangulathoz az énekes-gitáros egyre lazább táncával és az énekesnõ teljes beleélést sugárzó mozgásával, gesztikulációjával. A dalokat így nem egyszerûen eljátszották, hanem valóban elõadták, ahogy csak kell. Egyedül a nóták közötti átvezetéseket, a közönséggel való kommunikációt kellene még egy kicsit csiszolnia a frontembernek. Ez az egy dolog volt talán, ami nekem kicsit gyengének tûnt, egyébként egy érett bandát hallhattunk a Quimby elõtt. Az Effeta kitûnõen teljesített, nem lepne meg, ha jövõre akár egyedül (pontosabban elõzenekarral) is elvinnének egy ilyen balhét. Csak néhány nóta kell még, hogy a mûsor is elég legyen hozzá. Természetesen az Effeta nem kapott akkora fénytechnikát és hangerõt sem, mint az est fõzenekara, a Quimby együttes. Már az átszereléskor láthatóvá vált, mennyi fényt alkalmaznak majd a színpadi show-hoz. A zenekart ugyanis némi füst segítségével egy összefüggõ „fény-függöny” takarta el elõlünk, amíg az elõkészítõ munkák zajlottak. Azok pedig elég hosszúra nyúltak, egyre türelmetlenebb hangulatot teremtve a közben teltházzá duzzadt közönség soraiban. Nem mértem, mennyit vártunk, de a közben a hangfalakból halkan szóló háttérzene alapján 20 perc vagy talán fél óra is eltelhetett, mire végre történt valami a színpadon. A Quimby finoman belecsapott a lecsóba, amitõl kis híján lefújta rólam a nadrágot a basszusláda-sor, így jobbnak láttam hátrahúzódni. Andrejjával áttörtük magunkat a tömegen, és a keverõpult mögötti fapadokon pihentünk meg. Még onnan is kifejezetten hangos volt a zene, érzésem szerint jócskán sikerült túllõni azon a határon, amit én még értelmes hangerõnek nevezek. A basszus dübörgött, az éneket meg nem lehetett érteni, mert már nem volt hová tolni a hangerejét. Pedig kíváncsi voltam, mert a Quimby dalaival most ismerkedtem csak közelebbrõl. De minden hiába, a dalszövegeket számomra továbbra is sûrû homály fedi, csak néhány foszlányt sikerült néha elkapnom a fülemmel. Pedig a zene nem volt unalmas, nagyon változatos dolgokat hallhattunk, és jól megkomponált fénytechnika segítette a hangulatok átadását. A látvány egyszerûen lenyûgözõ volt. A háttérben az Effeta mûsora alatt sötétben megbúvó reflektorok életre keltek, és minden dalt a hozzá illõ színekkel és mozgásokkal támogattak meg. Csak az a veszett nagy hangerõ ne lett volna! Egy idõ után belefáradt a fülem, és már untam, hogy a szövegekbõl nem értek semmit, a basszus viszont remegteti a tüdõmet. Csodálkoztam is, hogy az elõttem dolgozó hangász személyzetet ez nem zavarta, és csak akkor avatkoztak be minimálisan, amikor egy-egy hangszer már besípolt kínjában. Így hát fél 11 tájban végül elszántam magam, és Andrejjával karöltve elhagytuk a helyszínt. Közben azért boldogok és elégedettek voltunk. Nem számítottunk rá, hogy egy olyan rétegzenével, amit a Quimby vagy az Effeta játszik, teltházat lehet csinálni a PeCsában. Ez pedig az volt, javarészt pedig olyan hallgatókkal, akik közül sokan még a tizenéveiket tapossák. Biztató, hogy ennyien vannak még (vagy már), akiknek többet jelent egy tartalmas élõ zenei koncert, mint egy discoban, technora átdühöngött este. Úgy látom, hogy lassan újjászületik az igényesség a közönség részérõl az értelmes, emberi gondolatokra, és vannak zenekarok, akik ezt a növekvõ igényt maximálisan ki tudják szolgálni, tovább tudják táplálni. Remélem, rövidesen a „vendég” Effeta zenei produkció is önálló koncertjén üdvözölhet majd ekkora tömeget saját rajongótáboraként. Hiszem, hogy ez nincs már túl messze! Kapcsolódó honlapok: Képek: [link] http://www.effeta.hu/ http://www.quimby.hu/ Daro |
||
| Jumo | 2005. dec.. 1. 18:59 | 14 |
| GIBRALTAR BAND Ajánlanám a Gibraltar Band-et azoknak, akik szeretik az igényes dallamos rock zenét! Nem döngetõs zene! Saját honlapunk még nincs, addig is meghallgatható a www.humanbroker.hu, Amatõr zenészek honlapján. |
||
| bandris___ | 2005. okt.. 18. 00:44 | 13 |
nyugi srácok, inkább gyertek el a mi koncertünkre és sörözzetek egy jót:)
 |
||
| targetry | 2005. okt.. 10. 16:02 | 12 |
| na mi van Nem unjátok még, hogy mindenhova bepostoljátok ezt a szart? ***kis köcsög, mit szarozol itt, van neked fogalmad arról, mirõl beszélsz Már mindenki tudja mennyire faszányos zenekar az Effeta. ***ezt jól látod, igazán jó kis csapat, sõt Unalmas, szánalmas, be lehet fejezni! ***majd jól seggbe billentelek azt lehet befejezni, mit gondolsz csak a te szarcsimbókos bandádat lehet fényezni |
||
| spamfighter | 2005. okt.. 7. 11:44 | 11 |
| Nem unjátok még, hogy mindenhova bepostoljátok ezt a szart?
Már mindenki tudja mennyire faszányos zenekar az Effeta. Unalmas, szánalmas, be lehet fejezni! |
||
| targetry | 2005. okt.. 6. 23:26 | 10 |
| Rockinform - Effeta forrás: Rockinform XIVévf.8.szám 2005.október EFFETA - Ébredés Az együttes esetében érvényes igazán a mondás, hogy a harmadik lemez dönti el a társaságok további sorsát. Egyfelõl sikerült a Magyarországon kevésbé elnyúzott ska mûfajban mesterit alkotniuk, más felõl a gagyi lemezek tömegét lekörözve értelmes buli hangulatot teremteni. Ehhez kellet a ska általában egysíkú reszelését csaknem valamennyi dalban megfûszerezték, rockkal, hápogóval ûrkitöltõ basszussal, hatásos trombita szólókkal, némi U2 lüktetése ("Pörgés") A szövegek kissé impresszionisták, ahogyan a hajtogatható borító is Rene Margret festményeire üt. Ebben a tökéletes megszólalású, változatos lemezben rengeteg munka fekszik, amit igazán a szakember értékel igazán. Részben új elkövetõit érdemes megnevezni: Ádám Csaba - trombita, Ádám János -trombita, Kardos Katalin - ének, vokál, Bártfai Gábor -basszusgitár, Horváth Attila -ritmusgitár Márton István - ének, szólógitár, Molnár Gábor -dob, Kiss Éva - ének, vokál. Zenei rendezõ és mastering Regenye Zoltán. Szaki Rockinform XIVévf.8.szám 2005.október |
||
| targetry | 2005. okt.. 4. 16:49 | 9 |
| Ajánló Effeta: Ébredés CD-ajánló Bátran ajánljuk, nem fog csalódást okozni — írta a kiadó az új Effeta-lemezrõl, az Ébredés-rõl, s ez az állítás teljes mértékben igaz is. Sõt, nemcsak hogy nem okoz csalódást, de kimondottan élvezetes album született (a Félálom és az Álom címû lemezek után) az együttes, vagy ahogy magukat nevezik, zenei produkció mûhelyében. A 2002 óta koncertezõ Effeta muzsikája már maga is kuriózum a hazai palettán: miközben a hagyományos rockzenei felállás hangszereit használják, amellett kiemelt szerepet kapnak a fúvós hangszerek és a vokál is. Sajátos tánczenét játszanak, kemény alapokkal, amolyan igazi örömzenét, amelyben a kiváló szövegekre is mindenképpen érdemes odafigyelni. A zenekar stílusa, amelyet free beatként is jellemeznek — és a shuffle mint ritmikai képlet jellemzõ rá, sokszor a ska stílusra emlékeztetõ alapokkal —, két alapvetõ háttérbõl táplálkozik: a tagok beatzenei és klasszikus zenei elõtanulmányaiból. A tizenkét saját szerzeménybõl álló album egyetlen pillanata sem „engedi el” a hallgatótáját, nagyon pörgõs, megunhatatlan. Kimondottan jót tesznek a hazai zenei életnek az ilyen „vérfrissítõ” kiadványok! |
||
| Nyiki | 2005. szept.. 5. 08:52 | 8 |
| Zenei napok! Székesfehérvár Zenei Napok rendezvény lesz.Sok amatör és profi zenész elõadásával minden mûfajban! Helye :Szfvár Bergyó közi kempnig Idõ: Szeptember 8-9-10 Jegy a helyszínen kapható három napra 4000Huf egy napra 1800 Huf Szeretettel várunk mindenkit! Bõvebb info és program: www.zeneinapok.hu Üdvözlettel Nyiki |
||
