targetry | 2005. nov.. 1. 15:42 | 35 |
Egy kritika amit érdemes elolvasni! Süket fülek gyógyítása – Effeta: Ébredés Az elmúlt hónapban jelent meg az album, nagyon friss, nagyon aktuális. Már a kezdés is okoz meglepetést a gyanútlan és felkészületlen hallgatónak, az elsõ nóta olyan mély döbbenetet okozott, hogy alig gyõztem magamhoz térni. Szóval szólni kezdett az anyag, valami, a megszokott zenei kategóriákba belehelyezhetetlen alternatív - vagy még sem - rockmuzsika. Vagy valami olyasvalami. Pörgõs, shuffle-beat, ahogy a zenekar nevezi ezt a stílust. Hangzásában, hangulatában nagyon vidám, mégis mesterien elkészített album, profi, kimunkált, nyers, sallangoktól mentes zenei anyag. A csapat szándékosan ragaszkodik a jó értelemben vett puritán megszólaláshoz, tartózkodnak minden olyan mesterséges beavatkozástól, ami a hanganyagot az élõ zenétõl eltérõvé tenné. Semmi effektezés, semmi átverés. Csak tiszta zene. Nagy elõnye ennek, hogy a lemez anyaga koncerten is pontosan reprodukálható. A szokásos gitár-dob-basszus alapfelálláson kívül fúvósokkal is találkozunk a lemezen, sõt, a zene jelentõs részében domináns szerepet játszanak. Olyannyira, hogy segítségükkel teljessé válnak a zenét uraló, jellemzõen elég komoly felépítésû összhangzatok. Ennek következtében viszont egészen biztos, hogy a táncdalok és slágerzenék harmóniáihoz szokott fülnek a végeredmény már szinte sokkoló lehet. Vagy még sem? Izgalmas zene ez, de igazán csak annak, aki kiismeri magát az összhangzattanban, legalább alapfokon. Az tudja értékelni a gitárok és a fúvósok sokrétû, itt-ott szándékosan kissé disszonáns összjátékát. A két trombitás fújja szakadatlan, de míg a fúvósok más esetekben általában a háttérben szoktak maradni, az Effeta zenéjében inkább rájuk kerül a hangsúly, többnyire viszik a dallamot. Ehhez képest a gitárok sokkal inkább kísérõhangszerként vannak jelen. Hallani ugyan egy-két helyen erõsebb hathúros megnyilvánulásokat, de igazi gitárszólókkal csak elvétve találkozhatunk a lemezen. Többségükben inkább szólisztikus zenei elemek ezek, de ebben a mûfajban ez helyénvaló is: csapatmunka van, semmi önzõ, egyszemélyes magamutogatás. Említést érdemelnek a kiválóan felépített vokálok és a zenekar énekesnõje, aki igazán figyelemreméltó színvonalat képvisel. Tisztán és erõteljesen énekel, és nagyszerûen kiegészíti a férfi énekest, akivel együtt abszolút hiteles produkciót nyújtanak. Utóbbi elõadásmódja jóval nyersebb, de éppen emiatt nagyon emberi, természetes. Az összhang egyébként nemcsak az énekeseket, hanem az egész zenekart jellemzi, a pörgõs, feszes ritmusok alatt minden a helyén van, a dobos és a basszusgitáros kiváló teljesítményének köszönhetõ ez a rendíthetetlenül stabil lüktetés. A pörgés annyira jellemzõ az Effeta muzsikájára, hogy a lemezen lassú nótát nem is hallhatunk, legfeljebb középtempós témákig lassít néha a zenekar. A shuffle-beat, vagy „tuktaratta”, ahogy a zenekar viccesen definiálja ritmusképletüket, abszolút meghatározó az egész lemezen. A korong egyébként nagyon szépen szól, a keverés a HSB stúdió és Regenye Zoltán zenei producer munkáját dicséri. Persze nem csoda, ha jó az anyag, a zenekar közel hét hónapot dolgozott a felvételek elkészítésén, és további egy hónap kellett a keverésre, masteringre. Nem kevés idõ ez, így lehet igazán nagyot alkotni. Minden tisztán és erõteljesen szól, kellemesek az arányok, példaértékû munka. A szövegekben végig jelen van némi fanyarkás humor, egy kis önirónia, egy kis játékosság. A két énekesre is jól építenek, párbeszédes témák is hallhatók, ezek különösen élvezetessé teszik a dalokat. Mindezen könnyedséget sugalló tulajdonságaik ellenére azért egyik sem könnyen emészthetõ sláger. De mégis fülbemászó és a slágerek jellegzetességeit felmutató ötletekkel rendelkezõ album. Jó hangulatú, elég sajátos hangzás- és gondolatvilágú zene hallható az Ébredés címet viselõ korongon. Ez már nem az elsõ lemeze a zenekarnak, de mindenképpen fennállásuk eddigi legszínvonalasabb terméke. Egy tucat dal foglal helyet az új albumon, ezekbõl a zenekar a Presszó címû szerzeményt részesíti elõnyben, ha ízelítõt kér valaki. Nekem a legjobban a Finálé tetszik, azt mindig megismételtetem a lejátszóval, mert egyébként is rövidke. Mint korábban már utaltam rá, az effeta szó az érzékszervek megnyitására szólít fel. Jó névválasztás, javaslom, hogy ennek a felszólításnak minél többen tegyünk is eleget! A zenekar honlapja a http://www.effeta.hu/ címen látogatható. |
||