Archív Szindróma

Szóljanak itt inkább KZ Ottó barátom szavai:
/blogjából kiollózva/

Archív Szindróma záróra előtt 65 nappal

Az Archív Szindrómát 2008. április 26-án láttam másodszor élőben.
Először a híres vidéki underground kulturális pinceklub fellegvárban, a mezőkövesdi Tilla sörözőben, ahol a hangzás olyan volt, amilyet az akusztikai feltételek megengedtek, a színpad nem különült el markánsan a közönségtől, így néhány centiről figyelhettem a muzsikálást.
Másodszor a Benczúr klubban már frankó volt a hangzás, kövesdi nézőből viszont kevesebb volt, mint a kövesdi koncerten. (Elnézést a trivialitásért)
Ja, hogy mi az az Archív Szindróma? Négytagú zenekar punkban edződött basszerossal, aranyműves dzsezzdobossal, grunge-angolszász rock vonulatot hozó egyik frontemberrel, a másik meg hozza a borús magyar romantikát, mely lassan már az undergroundból is kihalófélben van. (Persze az utána következő Csókolom-koncert bizonyította, hogy azért nem egészen.)
Tehát két dudás van egy csárdában, két énekes-gitáros-dalszerző-költő-vagyok-és-rockzenész-stb, mégis megférnek, ráadásul 10 éve. Na nem az Archív Szindróma 10 éves, hanem a Péter-Szabolcs duó, mellyel 2001-ben az Ottó és Társai (azaz én és Laci a bongós) formációnak is volt szerencséje fellépni. Talán Green Sea Performance voltak akkor, talán. Aztán csináltak többtagú, rokkzenekaros felállású Green Sea Paradox nevű dolgot. (nekem eddig az tetszett leginkább - a szerk.)
De ez a cikk most nem erről szól, hanem az Archív Szindróma április 26-i Benczúr klub-beli koncertjéről, úgyhogy vissza is térek a tárgyra.
A frontemberek alkalomhoz illően elegántosan fogtak színpadot, Viktor és Krisztián pedig öltöny nélkül. Az ének félig-meddig érthetőségét leszámítva a hangzás fasza volt, voltak vidámabb és sötétebb, de mindenképpen érzéssel teli dalok váltakoztak. Persze a közönség olyan állatfajta, amely ha valamit nem tud behatárolni, egyből megpróbálja. Valaki által le lettek Quimbyzve, szerintem inkább Joy Division hatás van néhol. "Joy Division? Akkor már nem sok van hátra" - emígy Péter, a sötétebbik frontember, aki napszemüvegben pózolt, de jól állt neki. Mármint a póz. A felolvasott összekötő szövegek jelenlétét viszont nem értettem.
Szóval a gruppe kitett magáért, Krisztián dinamikus, Viktor rutinosan pontos és lelkes, a front meg pozitív értelemben laza. A koncert meg rövid.


2008. Május 1.